Nem fogadták el, hogy Lengyelország a 17. szovjet köztársaság legyen. Nem voltak hajlandók elfogadni az igazságtalanságot és a megvetést. Nem engedtek a megkínzottaknak és üldözötteknek. A hazájukat a saját életük elé helyezték. Március 1-jén ünnepeljük a napjukat, a besorozott katonák napját. 

Andrzej Duda elnök a veteránokat és a Wyklętych-katonák emlékét ápoló személyeket díjazta. Az ünnepségen részt vett többek között Marek Kuchciński, a szejm elnöke, aki a podkarpatszki ünnepségek résztvevőinek írt levelében:

A wyklanieci katonák különleges helyet érdemelnek nemzeti tudatunkban. Az a meggyőződés egyesítette őket, hogy nem lehet passzívan nézni, ahogy a nemzetet rabszolgasorba taszítják, és Lengyelországot egy idegen hatalom vazallus államává alakítják át. Nem a kommunista hatóságok kegyeit keresték azzal, hogy elárulták eszméiket, hanem harcba szálltak, annak ellenére, hogy tudták, hogy egyedül, csak a saját erejükre támaszkodva vereséget kell szenvedniük. A becsület és az emberi méltóság védelmében harcoltak, és rendíthetetlen kiállásuk elvetette a későbbi győzelem magvait. Ma már tudjuk, hogy az ő áldozatukból született újjá a független Lengyelország.

A kommunista propaganda évtizedeken át tévesen nekik tulajdonította a legsúlyosabb bűncselekményeket. Feledésre akarta ítélni azokat, akik a terror és a rabszolgaság idején a bátorság és a bátorság, a hazaszeretet és a katonai bátorság fényes bizonyítékát adták. Nekünk, a független állam polgárainak - az államé, amelyről ők álmodtak - az a felelősségünk, hogy ápoljuk szabadságunk hőseinek emlékét, akik eddig csendben, gyakran név nélkül maradtak.

Ezért nagyrabecsüléssel és hálával fogadtam a hírt, hogy Rzeszówban megemlékeznek az idős katonák nemzeti emléknapjáról. Köszönjük, hogy megemlékeztek azokról, akik a szovjet befolyástól és a kommunista ideológiától független és szabad hazáért harcoltak, és tisztelettel adóznak nekik. Az igazság hősies és tragikus élményeikről fontos része örökségünknek és identitásunknak.

A nemzetük és hazájuk szabadságáért harcoló lengyelek a történelem számos hősies és tragikus oldalát írták meg. A második összeesküvés története azonban még ezen a háttéren is különösen drámai.

A kommunisták által betiltott katonák a szovjet birodalom teljes ereje ellen fogtak fegyvert. Kiálltak a sztálini terrornak kitett honfitársaikért, harcoltak a katonai becsület és az emberi méltóság védelmében. Leleplezték a pártpropaganda hazugságait.

A kommunista hatóságok minden kegyetlenséggel üldözték őket. A hadsereg, a milícia és a biztonsági szolgálat reguláris csapatait küldték a földalatti erők ellen. A Lengyel Köztársaság leghűségesebb katonáit bebörtönözték, megkínozták, és a bírósági törvénytelenség fenségében halálra, gyalázatra és végső feledésre ítélték. A rendszer azonban kevésbé bizonyult tartósnak, mint a lengyelek ragaszkodása a szabadsághoz és a hazafias értékekhez.

A Krosnóban tartott ünnepségek tanúskodnak közelmúltunk e fájdalmas örökségéről. Ezek egyúttal az emlékezés és a tisztelet kifejezése is, amelyet a helyi közösség azok iránt tanúsít, akik a szabad és szuverén Lengyelországért harcoltak.

Köszönetet mondok mindazoknak, akik hazánk közelmúltbeli történelmének e fontos fejezetéről terjesztik az ismereteket, csatlakozom a rendezvény résztvevőihez, és tisztelettel adózom a töretlen hősök előtt.

Fotó: Marta Olejnik/ KS