PAP: Évek óta kísérletezik a Kárpátok Európája elnevezésű programot, amely dióhéjban a közép-európai országok együttműködésének erősítését célozza. Szép ötlet, de kíváncsi vagyok, hogy reális-e. Az Európai Unió is szép gondolata volt a nemzetállamok egymással való együttműködésének, de kiderült, hogy az egyes országok egymásnak ellentmondó érdekei nagyon megnehezítették ezt az együttműködést. Nem tart attól, hogy a Kárpátok Európája is ilyen lesz? Hiszen tudjuk, hogy például Magyarországnak vagy Szerbiának más az érdeke, mint mondjuk Lengyelországnak vagy Romániának.

Marek Kuchciński: És ez a kihívás - erősíteni az európai országok együttműködését, ugyanakkor megőrizni sokszínű gazdagságukat, és megoldást keresni azokon a területeken, ahol ez az együttműködés nehéz. Ráadásul a valóság nagyon változékony, elvégre Szlovákia a közelmúltig oroszbarát államnak számított, ma pedig az Ukrajnát leginkább támogató országok közé tartozik, méghozzá katonai értelemben. Ilyen Csehország is. Az aktuálpolitika olykor nehezen érthető menetétől függetlenül Közép-Európában az elmúlt években egyre jobban tudatosult a térség országai egymásra utaltsága, ahol egyes országok sikere kisebb-nagyobb sikereket, de mégis sikereket jelent. másoktól. Ez egy nagyszerű tőke a jövő számára.

Visszatérve a Kárpátok Európájához - ennek a kezdeményezésnek a célja kissé elvont és nevezzük puha volt volt - lehetővé tette a találkozásokat, és meghívva a Kárpátokban elhelyezkedő nyolc közép-európai ország különböző intézményeit, környezetét és magánszemélyeit az együttműködésre. Nemcsak a földrajz és a terület köt össze bennünket, hanem a közös társadalmi, természeti, kommunikációs és fejlesztéspolitikai kérdések is. Ezek a kapcsolatok már elég erősek, tekintve, hogy a Kárpát-Európa konferenciákat 2 évtizede rendszeresen megrendezik, így ez a rendezvény az egyik legrégebbi a régióban, sőt Európában is.

Bár a történelem azt mutatja, hogy a Kárpátok időnként elváltak, sikeresen védve a délen élőket a különféle északi vagy keleti inváziókkal szemben, ugyanakkor ezek a hegyek összekapcsolódnak - éppen az érdekek miatt. Mondok két példát. Az első: az ezen a területen található országok egyike sem lesz képes egyedül megbirkózni - több generációs távlatban - a társadalmaik ivóvízellátásával.

PAP: A Kárpátok víztározók Európának ezen a részén.

MK: Igen, az. És csak a nemzetközi együttműködés biztosíthat elegendő forrást ebből a "stratégiai erőforrásból az emberek számára". És nem csak a különböző területek léptetéséről van szó - ahogy ez például Lengyelországban vagy Magyarországon is megfigyelhető, hanem a talajvízszint süllyedésének megállításáról, az erdőterületek jelenleginél nagyobb mértékű vízmegtartó képességéről, ill. katasztrofális árvizek megelőzése.

A második példa politikailag hálás és ideológiailag fontos: természet- és tájvédelemről szól. A Kárpátok Európa-szerte a legelterjedtebb különféle állat- és növényfajokban.

PAP: Sok olyan endemikus növényzet is létezik, amely máshol nem fordul elő.

MK: Ezért kell őket védeni, nem csak korlátozott területeken, mint például a nemzeti parkokban, mint a Tátra vagy a Bieszczady park - valószínűleg a világ egyetlen háromoldalú bioszféra rezervátuma, amely három szomszédos országban található - vagy a Duna-deltában. Véleményem szerint a Kárpátok területének nagy részét természeti és kulturális örökségként kellene védenie az UNESCO-nak. Még egy dolog fontos: a Kárpátok példátlan kulturális, nyelvi, etnikai és néprajzi sokszínűséggel rendelkeznek. És a világ egyetlen szakrális faépítészete is: templomok és ortodox templomok, amelyek gyakran a középkorból származnak. Ezt nem értékeljük. Azt mondjuk, hogy "szlovákok", "magyarok", "ukránok", "lengyelek", "csehek", "románok", "szerbek", "horvátok", de ezek között a felvidéki népek vagy etnikai csoportok nyelvileg is nagyon sokfélék. Ez a közép-európai nemzetek gazdagságának egyik alapja.

PAP: Néha elég elmenni egyik faluból a másikba, Lengyelországban is, hogy egy teljesen más nyelvet halljunk. Egyes "mazurka", mások lágyulnak ...

MK: És ezt a sokszínűséget elsősorban az államoknak, de a nemzetközi szervezeteknek is biztosítaniuk kellene – véleményem szerint az UNESCO-nak meg kell védenie az egész Kárpát-hegységet: Orawa, Spisz, Podhalańskie, Sądeckie régiókat... a lachok és a hegyvidékiek kultúráját a Beszkidektől a román Bukovináig... Mert minden falu más. Ha felülről, messziről megnézzük a Kárpátok térképét, akkor azt látjuk, hogy ez a sokféle ember, természet és szokás egy kis területen található. Tudja, hány Nobel-díjast adott Közép-Európa a világnak? Majdnem 80! Milan Kundera nagyon szépen fogalmazott: maximális változatosság minimális területen. És így is van. Nagy változatosság például a német nyelvterülethez vagy Oroszországhoz képest.

PAP: A kárpáti sokféleség ellenére azonban közös őseinktől származunk – például huculok, akik jártak és alapítottak településeket.

MK: oláhok és huculok, ez igaz. Néhány évvel ezelőtt volt egy érdekes helyzetem Hoverla (a Beszkidek legmagasabb csúcsa - 2061 m tengerszint feletti csúcs - és Ukrajna legmagasabb csúcsa) környékén: amikor barátommal felmentünk a hegyre, találkoztunk egy hutsullal. , egy felvidéki kabátban, fejszével az öv mögött és vastag bottal, lefelé sétál a hegyi ösvényen. Lengyelül üdvözöltük, megállt és Madiarski akcentussal tört "Highlander Lengyel"-ben kezdett beszélni velünk. Egy ilyen értelmetlen, de szentimentális okokból aranyos eszmecserét, mint a "csúcsra mész, barátaim? Hosszú az út… mikor jössz vissza stb. Vincenz lelke még mindig ott van! Volt egy hasonló esetem a Bieszczady-hegységben az Otryt lejtőin az 1970-es évek végén, ahol még nem voltak ösvények, és csak most kezdték építeni a lejtőket. És ezek az apró események, a Kárpátok szépségével és sokszínűségével párosulva késztetett bennünket arra, hogy elgondolkodjunk, hogyan védjük meg őket. Ezt a csodálatos természetet, tájat is, hogy ne tegye tönkre az átgondolatlan infrastruktúra. Úgy döntöttünk, hogy erről az oldalról kell belépnünk a politikába.

PAP: Puha?

MK: Igen, csak halkan, anélkül, hogy hivatalnokok és szakértők által kitalált koncepciókat erőltetnénk másokra, inkább merítsünk az emberekből, inspirálódjunk élettapasztalataikból, ösztönözzük az eszme- és eszmecserét. Ez pedig jó eredményeket ad, mert lehetővé teszi a lakosok elvárásainak, természetes igényének, hogy tiszta és szép környezetben éljenek, összhangba hozását, és egyúttal az országok és régiók közötti együttműködési politika teljesebb megvalósítását. Ez egy konzervatív megközelítés. Természetesen a különböző országoknak eltérő, esetenként ellentétes érdekei vannak - politikai, gazdasági -, de általában ez nem vonatkozik a hosszú távú kérdésekre, így a természetvédelemre, a sokszínűségre, a Kárpátokkal való törődésre.

PAP: Látott vmi vívmányt ezzel a "puha" Kárpát-politikával kapcsolatban? Mert csak a Via Carpatia és a kárpáti redyk jut eszembe.

MK: Még egyszer-kétszer is pártfogoltam ezeket a birkavándorlásokat a Kárpátokban az oláh ösvényen, ez egy nagyszerű kezdeményezés. De vannak más, mérhetetlenebb sikerek is, mint például a légkör és az együttműködés pozitív légkörének kialakítása. Úgy gondolom, hogy a Visegrádi Csoport 2010 után egyértelműen megerősödött, különösen az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatok terén – kormányainknak könnyebb volt együtt fellépni, ha a politikai légkör pozitív volt. Másik hatása bizonyos mértékig a Három Tenger Kezdeményezés, és általában a közép-európai együttműködésre irányítja a figyelmet az észak-déli vonalon, átlépve az EU, Schengen vagy az eurózóna határait. Hosszú évek óta fejlesztjük kapcsolatainkat Ukrajnával. Azt akartuk, hogy ne csak a kormányok, az elnökök, a parlamentek, hanem a különböző más szinteken is megvalósuljon az együttműködés – helyi hatóságok, civil szervezetek, önkormányzatok, egyetemek, helyi és regionális közösségek. Csodálatos találkozók ezek, olyan közel. Emlékszem, a Kárpátok Európájában Węgierska Górkában a Golec testvérek édesanyja mesélte, hogyan nevelte őket, hogyan vezette a házat. Gyönyörű helyi nyelven beszélt, és az emberek varázslatként hallgatták őt.

PAP: Tudtad, hogy idén április 21-én Węgierska Górka községben tartották a 10. jubileumi dialógus-diktátumot „A felvidéki ember méltósága nem vész el”? A hegyvidékiek nagyra értékelik beszédüket, de a táncot és a zenét is.

MK: A Kárpátok lakói büszkék az örökségükre, büszkék rá. Van még egy dolog, amit nagyon nagyra értékelek: a természet nagy tisztelete. Bevésődött a génjeikbe, hogy ha a természetben élsz, akkor azt óvnod és tisztelned kell, keresd a harmóniát az életben és meríts ihletet, a művészetből is.

Ezért számunkra a Jog és Igazságosság területén a fenntartható fejlődés elve nemcsak Lengyelország valamennyi régiójának egyenletes fejlődését, hanem az ökológia és a gazdaság közötti egyensúlyt is jelenti. Nem mindig sikerül, de igyekszünk, próbálkozunk.

A már említett jó együttműködési légkör azért is fontos, mert a mai napig, a 21. században is láthatjuk az évek óta tartó ruszin övezetben maradás hatásait országainkra: a közelmúltig együttműködésünk alapvetően helyi ügyekre korlátozódott, ill. gyanakodva néztünk egymásra. A szovjet megszállás miatt elveszítettük a régi szomszédságunk és közös történelmünk tudatát. Most már lehetséges és szükséges is ezt a közép-európai identitást újjáépíteni, erre jó alkalmat jelentenek az ilyen kötetlen találkozók. A Kárpátok Európa konferenciái elősegítik a találkozókat és a párbeszédet, ami azt jelenti, hogy a határok már nem jelentenek pszichológiai akadályt. De még minden előttünk áll, mert ez nemzedékek munkája – hogy elérjük azt a helyzetet, ami az alpesi térségben, a német-francia határon vagy a Benelux országokban van.

Ám már sikerült visszatérnünk a közös közúti infrastruktúra kiépítéséről szóló tárgyalásokhoz Európa észak-déli szakaszán – mármint a Via Carpatián, amelynek ötletét a 90-es évek elején jelentették be. ideje, csak 2015-ben térjünk vissza rá. A Via Carpatia gondolatát eleinte nem kezelték komolyan, gyakran hallottam, hogy "először gazdasági érv kell a megépítéséhez", vagyis hány autó halad el ezen az úton - akkor még nem volt gyorsforgalmi út Lublin és Rzeszów között - naponta átmennek az autók. És kiderült, hogy ez nem elég ahhoz, hogy az autópálya építése jövedelmező legyen. Megpróbáltuk meggyőzni a korabeli uralkodókat, hogy ez az érvelés másodlagos jelentőségű, először politikai döntést kell hozni, mert csak azután lehet majd beszélni megnövekedett forgalomról, ha megépítjük a tisztességes utat, miközben politikailag kb. egyrészt - összekötni Észak-Európát és a balti államokat, másrészt - tudva, hogy a Via Carpatia Kelet-Lengyelországon, azaz gazdaságilag kevésbé fejlett területeken halad keresztül, egy jó út minden kilométere állandó munkahelyeket eredményez - ez volt a számításunk.

PAP: A Via Carpatia nem korlátozódik egyetlen útra.

MK: Igen, ez legyen a magja a teljes fiókhálózatnak, amely például Gdańskba vagy Odesszába vezet. De nemcsak ez az út köti össze az északot Európa déli részével. A már véglegesítés alatt álló elképzelés egy Varsó-Brno-Pozsony-Budapest gyorsvasút létrehozását is feltételezi, majd talán tovább, Belgrádig. Kezdetnek néhány óra múlva Budapestre lehet autózni. Az osztrák-magyar időkben vonattal három óra alatt el lehetett jutni Lvivből Krakkóba, Budapestről nem is beszélve - bár ez 100 éve volt - nem? Ma ambiciózus terveink vannak, szeretnénk, ha más utak és vasutak is húzódnának Podkarpacián és Kis-Lengyelországon délre, például Malhowicében, Nowy Łupkówban és Muszynában, Szlovákián, Magyarországon és tovább. Nyugat-Lengyelországban az S3-as déli út építése is sikeres, és Węgierska Górkában, azaz Śląsk Żywieckiben és Cieszynben a déli autópálya véglegesítését végezzük... Igen, ez sok évig tart, és a mi szerepünk meggyőzni azokat a kormányokat, amelyek nem mindig helyezik előtérbe az ilyen projekteket, dolgozzanak együtt rajtuk. Változó, például problémák vannak a szlovák kormánnyal, amely valahogy tétovázik a Via Carpatián való bekapcsolódástól. A szlovákok eddig egy több tucat kilométeres szakasz építésének befejezését halasztották a következő évekre, ami megnehezíti a kommunikációt.

PAP: Talán most, hogy az Európai Unió elismerte a Via Carpatiát kulcsfontosságú kommunikációs útvonalnak, elkezdődik az építkezés?

MK: Igen, ez ösztönözheti a szlovákokat, mert plusz forrást kapnak rá - több száz millió eurót, így nem saját költségvetésből, hanem uniós forrásból kell megépíteniük - és ez egy esély a meggyőzésre. A szlovák barátok ezt az utat kiemelten kezelik.

PAP: Hogyan viszonyul a Kárpátok Európája a Három Tenger kezdeményezés gondolatához?

MK: A Three Seas Initiative egy 12 Európai Uniós ország kormánya és elnöke közötti megállapodás eredményeként létrejött szervezet, amelynek köszönhetően a régióban közlekedési, energetikai és digitális infrastruktúrát létrehozó projektek támogatására alap jött létre. Arra is ösztönözzük, hogy nyisson az EU-n kívüli országok – a Balkán és a keleti partnerség – felé. Mindazonáltal a Three Seas Initiative - 3M - jogilag szankcionált szervezet, amelyet alap formájában finanszíroznak, ami tisztán kereskedelmi jellegű - állami támogatások nem járnak. A Kárpátok Európája viszont minden témában, nehéz és könnyű találkozók, beszélgetések platformja, ahol merev eljárások és diplomáciai protokollok nélkül lehet megbeszélni, tárgyalni különféle kérdéseket. Ez a formalizmus hiánya elősegíti a párbeszédet, és köztudott, hogy az EU-ban is sok ügyet a kulisszák mögött intéznek, nem pedig a jegyzőkönyvben rögzített üléseken. Ráadásul ez a párbeszéd az Európai Unión kívüli országokat is érinti, például Ukrajnát. Az orosz agresszió és az ukrajnai háború jelenlegi kontextusában ez különösen fontos. Úgy gondolom, hogy ezért a Kárpátok Európa következő találkozója jövő év februárjában még fontosabb lesz, különösen az Ukrajnával szomszédos országok számára.

PAP: Lengyelország vezető szerepet tölt be a Kárpátok Európájában?

MK: Lengyelország történelmében, a Piast-dinasztia kezdetétől kezdve, egy korszak nagyon érdekes gazdasági és politikai okokból: a Lengyel-Litván Nemzetközösség, majd egy ideig - a Három Nemzet. Ez a parlamentarizmus többek között azon alapult egyenlő alapon, szabadon szabad. Úgy gondolom, hogy ma is ez az elv hozhatja a legjobb eredményeket a közép-európai országok együttműködésében. Ha egy ország úgy érzi, hogy másodlagosan kezelik, akkor inkább nem hajlandó együttműködni. Az Európai Unióban azért harcolunk, hogy Európa ránk eső részét, beleértve Lengyelországot is, ne másodlagos gyarmati kiegészítésként kezeljék – azt akarjuk, hogy egyenlő félként és szabadként kezeljenek minket a szabadokkal. Hasonlóan a Kárpátok Európában. Bár a szlovákok, csehek, magyarok - ezek az országok jóval kisebbek, mint Lengyelország, de ha megértetnénk velük, hogy ezért fontosabbak legyünk, nem alakulna ki az együttműködésünk. A németeknek több előnyük lenne, mint nekünk. Ám amikor Közép-Európában együttműködünk, bár versenyben az egyik leggyengébb régiók vagyunk, világviszonylatban is mi fejlődünk a leggyorsabban!