Ezerötszázötven évvel ezelőtt, valószínűleg 966-ban, nagyszombaton, Mieszko, Polan hercege a keresztség szertartásának megfelelően megtagadta a bűnt, keresztény hitvallást tett, alámerült a keresztség vizébe, és végül a püspök kezéből fehér palástot és égő gyertyát kapott. Ekkor valószínűleg elgondolkodott döntésének természetfeletti dimenzióján. Azt próbálta tenni, ami - ahogyan a római költő, Tibullus fogalmazott - "az égnek tetszik". A keresztség kérésével elismerte, hogy a keresztények Istene - ahogy Ézsaiás próféta hirdette - "az egyetlen Isten, [...] az egyetlen Úr, és [...] nincs más rajta kívül". A lengyel földeken alapvető történelmi változás következett be, amely szilárdan gyökerezett az európai kontinensen akkoriban népszerűsített értékekben. Lengyelország és uralkodója a keresztény Európa részévé vált.

 

Mieszkónak elemeznie kellett döntésének időbeli következményeit. Elgondolkodott a személyes következményeken, például azon, hogy minden nap arra kell törekednie, hogy a Dekalog és a hegyi beszéd erkölcsi követelményei szerint éljen, amelyek nagyban eltértek annak a pogány világnak a követelményeitől, amelyben addig élt. Valószínűleg arra is gondolt, hogy milyen következményekkel járhat az általa irányított politikai közösség egészére nézve. Hány ilyen következményt látott előre? Számíthatott-e arra, hogy a keresztség elfogadására vonatkozó döntés, amelyet 34 évvel később a pápa döntése megerősített, miszerint lengyel egyházi metropóliát hoz létre Gniezno székhellyel - azaz saját, csak a Szentszéktől függő helyi lengyel egyházát -, az állami egység egyik alapjává válik?

Tisztelt képviselők!

A keresztség elfogadásával Lengyelország bekerült a keresztény világ körébe, és modern alapot teremtett a Piast-állam lakosainak kulturális és vallási identifikációjához, következésképpen a lengyelek politikai és nemzeti identitásához is. A keresztség megerősítette Lengyelország pozícióját a nemzetközi környezetben és az állam belső kohézióját, bevezetve hazánkat a nyugati civilizációba.

Évszázadok óta a kereszténység kezdetét a lengyel államiság szimbolikus cezúrájaként ismerjük el. Azzal, hogy elfogadta a keresztséget Mieszko herceg egyenrangúvá vált  más keresztény országok akkori uralkodói. Lengyelország elnyerte a Szentszék oltalmát, és az országba beáramlott a papság, amely kivételesen fontos szerepet játszott az élet minden területén. Érdemes megemlíteni Jordán püspököt és Szent Adalbertet, valamint azt a számos szerzetest, akik lengyel földön alapították kolostoraikat.

Az új vallás magas szintű jogi és politikai kultúrát hozott magával. A hatékony egyházi szervezet létrehozása megkönnyítette Mieszko számára az állam irányítását. A papság teremtette meg a kancellária és az állami diplomácia alapjait is. A herceg helyetteseiként gyakran képviselték az állam érdekeit a nemzetközi közösségben. A latin nyelvet ismerő papok vezették a herceg levelezését. Krónikai bejegyzéseik a fő forrás a lengyel államiság kezdeteinek megismeréséhez, valamint az uralkodó és alattvalói gondolkodásmódjának megértéséhez. Ilyen forrásanyagok nélkül a kortárs történelmi ismeretek hiányosak és tökéletlenek lennének.

A keresztség aktusa gyökeresen megváltoztatta a lengyelek életét, nemcsak más erkölcsi elveket adott nekik, hanem teljesen új, korábban ismeretlen cselekvési lehetőségeket is. Bár a keresztelési szertartáson csak a herceg és legközelebbi rokonai (az udvar) vettek részt, az evangelizációs kampány kiterjedt a Piast Lengyelország feudális társadalmát alkotó más társadalmi csoportokra és más törzsekre is. A Dekalóguson alapuló új törvény megjelenésének köszönhetően erkölcsi elvek és egyenlőségibb társadalmi viszonyok alakultak ki. A keresztény identitás és a hit lett a kötelék, amely hatékonyan egyesítette a megosztott társadalmat, amelyet nemrégiben a Piast-dinasztia egyesített. A szigorú pogány szokások eltűntek. Helyettük megjelent a párbeszéd, a megértés és a tolerancia, amely Isten és a felebarát szeretetén alapul.

Ahogy II. Szent János Pál írta: "Amikor a keresztségről beszélünk, nem csak a keresztény beavatás szentségére gondolunk, amelyet Lengyelország első történelmi uralkodója kapott, hanem egy olyan eseményre is, amely döntő volt egy nemzet megalapítása és keresztény identitásának kialakulása szempontjából". Ebben az értelemben Lengyelország megkeresztelkedésének időpontja vízválasztó dátum. Lengyelország mint nemzet ekkor hagyja el saját történelmi őstörténetét, és kezd történelmileg létezni".                                                        

 

A Szejm elnöke A Szenátus elnöke
Marek Kuchciński Stanisław Karczewski