Március 10-én a magyar parlament megválasztotta a kormányzó Fidesz elnökjelöltjét. A 44 éves Novák Katalin a leadott 188 érvényes szavazatból 137-et szerzett. A szavazáshoz kétharmados többségre volt szükség. Az egyesült ellenzék jelöltje, Peter Rona közgazdász 51 szavazatot kapott.
Beszéd
Tisztelt Elnökök, tisztelt képviselők, kedves vendégek!
Az ország ma választja meg elnökét. A legtöbb magyar számára a mai nap egy átlagos csütörtök. Felkelnek, óvodába vagy iskolába viszik a gyermekeiket, elvégzik a napi munkájukat, tanulnak, ápolják a betegeket, gondoskodnak a családjuk biztonságáról. Legfeljebb az esti hírekből értesülnek arról, hogy Magyarországnak új államfője lesz. Ma az ország Önökön, a demokratikusan megválasztott és döntési jogkörrel rendelkező parlamenti képviselőkön keresztül új elnököt választ.
Jogod van tudni, hogy ki az a személy, akire leadhatod a szavazatodat, és mit mond ma Magyarországnak. Ezt folytattam volna, ha nem tört volna be az életünkbe a háború. Egy háború, amelyet Oroszország indított, egy háború, amely indokolatlan és megmagyarázhatatlan.
Még csak most kezdtük el visszanyerni azt a biztonságot és szabadságot, amelyet a koronavírus-járvány előtt élveztünk. Miközben gyászoltuk veszteségeinket, ismét jól éreztük magunkat. Aztán egy másik pusztító vírus is elterjedt.
Tizennégy napja háború van a környékünkön. Egy olyan országban, ahol a határ túloldalán a magyarok is aggódnak az életükért és a jövőjükért.
A múlt héten a Magyarországi Református Egyház segélynagyköveteként négy püspökkel együtt Kárpátaljára látogattam. Azért jöttem oda, hogy kifejezzem: az otthonukban maradt magyarok ugyanolyan fontosak, mint azok, akik elhagyták otthonukat, és mint az összes többi ukrajnai menekült.
Egységet látunk a nehézségekben. Békeidőben is szükségünk van rá. Sokan kiveszik szabadnapjaikat, hogy önkéntesként a határhoz menjenek, ezrek nyitják meg otthonaikat a menekültek előtt, egyházak és szervezetek segítik a rászorulókat az évszázadok során megtanult szeretettel és gondoskodással. A válságkezelésben sokéves tapasztalattal rendelkező kormány biztosítja a katasztrófa hatásainak enyhítéséhez szükséges emberi és anyagi erőforrásokat.
Tanárok segítenek, mérnökök segítenek, fizikai munkások segítenek, ápolók segítenek, katonák segítenek, rendőrök segítenek, fiatalok és idősek segítenek. Segítünk egymásnak a szükség idején. Köszönöm!
Nincs rosszabb a háborúnál. Felgyújt mindent, ami értékes számunkra. Megtámadja a nyugalmat, a mindennapi élet biztonságát, a ma kiszámíthatóságát és a holnap békéjét. Nemzeti hitvallásunk kimondja: "... a 20. század erkölcsi összeomlásának évtizedei után kimeríthetetlen szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. Ez most is igaz, a 21. század elejének globális erkölcsi felfordulása után. Most is szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.
A magyarok békét akarnak. Mert békében boldogulhatunk, építkezhetünk, tervezhetünk és mosolyoghatunk egymásra. Teréz anya azt mondta: "A béke egy mosollyal kezdődik".
A legtöbbjük számára a mai nap nem több, mint ami a tegnapi volt. De számomra, tisztelt képviselők, a mai nap a kitüntetés napja.
Amikor húsz évvel ezelőtt kimondtam a boldogító igent a férjemnek, Istvánnak, tudtam, de csak részben értettem, mit jelent egy életre szóló szövetséget kötni. Jóban-rosszban, betegségben és egészségben, jólétben és szegénységben. Mióta megszületett a most tizennyolc éves fiam, azóta tanulom, hogy mit jelent dönteni az általam a világra hozott gyerekekről: Ádámról, Tamásról és Katáról. Ezek voltak életem és a mi életünk legfontosabb döntései.
Én is fontos döntést hoztam, amikor a közgazdász szakmát, majd a diplomáciai pályát és a közéletben való szolgálatot választottam.
Köszönöm Martonyi Jánosnak, akitől megtanultam a klasszikus diplomácia kanyargásait! Ez a tudás hasznos lesz. Köszönöm Balog Zoltánnak, hogy az ő szolgálatában szakmai utat nyitott számomra, hogy megtanított: a legfontosabb erőforrás Isten munkája: az ember.
Ajándéknak tartom, hogy nyolc éve a kormányom feladata a családok jövőjének biztosítása. Hálás vagyok azért a kétszázezer gyermekért, aki azért születhetett meg, mert extra segítséget tudtunk nyújtani számukra. Hálás vagyok azért a hétszázezer gyermekért is, akik szintén megszülettek volna e segítség nélkül. Ha az ország határain túlra tekintünk, akkor láthatjuk, hogy az elmúlt tíz évben több mint egymillió magyar élet születését ünnepelhettük.
Miniszterelnök úr, köszönöm, hogy részt vehetek a nemzetépítésben!
Ma egy közülünk hazatér egy nehéz és édes teherrel a vállán, hogy a következő öt évben életével, munkájával, hozzáállásával, szavainak, tetteinek és ha kell, hallgatásának erejével megmutathassa ennek az országnak az igazi és szép arcát. Hogy segítsen megtalálni magunkban azt, ami összeköt bennünket, és megtanuljunk arra törekedni, ami a miénk.
Ha választ akarok adni arra a kérdésre, hogy ki az a Novák Katalin, akkor először is el kell mondanom, hogy honnan jöttem.
Segedyninek érzem magam, még akkor is, ha tizennyolc éves korom óta Budapest XI. kerületében élek. A nagyszüleim történetei nélkül nem lennék az, aki vagyok. Bárcsak újra meghallgathatnám a nagymamámat, amint arról beszél, hogyan szerzett ételt a hat hónapos kisbabájának, miközben egy orosz katona géppisztolyt fogott rá. Hogyan terpeszkedett az ügyeletes párttitkár a tőlük elkobzott íróasztal mögött! Hogyan vették el a család egy életre szóló tulajdonát. Történeteik a háborús fogságról, a menekülésről, az önmaguk megtalálásáról még mindig bennem élnek. Emlékszem a dorozsmai homok melegére, a frissen szedett málna ízére Ágasról, nagyapám erős kezének biztonságára. A testvéreim és én azt tanultuk anyától és apától, amit ők is a szüleiktől kaptak: a felemelkedés képességét, a becsületet és a tisztességet. Ezt az örökséget vállalkozói szellemmel, tudással és szorgalommal gazdagították.
A családomból sokan itt vannak ma velem. Köszönjük, hogy eljöttek!
Bármelyik pillanatban képesek vagyunk továbblépni, és újra is kezdhetjük. Képesek vagyunk építeni, képesek vagyunk megerősíteni azt, ami a miénk. Amíg van kezünk, amíg van szabad akaratunk, addig nem tudnak leigázni minket. Ez a szuverenitásunk alapja. A szuverenitás bölcsője pedig a család.
Soha nem fogom feladni a nemzeti szuverenitásomat.
Ezt legfeljebb a családban vagyok hajlandó megtenni, de azt is csak egy bizonyos részről - Veres István javára, akinek állítólag az Első Uram címet kellene viselnie. Ő azonban továbbra is Veres István marad.
Mi nők neveljük a gyerekeket, ápoljuk a betegeket, főzünk, ha kell, két embernek dolgozunk, pénzt keresünk, tanítunk, Nobel-díjat nyerünk, ablakot mosunk. Ismerjük a szavak erejét, de szükség esetén hátrébb is tudunk lépni és hallgatni. Igazi férfias bátorsággal védjük meg családunkat, ha veszély fenyeget.
Nem annak ellenére, hogy nő vagyok, hanem azért is, mert jó elnöke akarok lenni Magyarországnak.
Felkészülök a cselekvésre. Kész vagyok vállalni minden terhet, amit ez a hivatal jelent. Ugyanakkor megőrizzük a házasságunk békéjét és a családunk biztonságát.
Anyaként és feleségként erre a békére, megértésre, biztonságra törekszem. Elnökként a béke embere akarok lenni.
Én ahhoz a generációhoz tartozom, amely számára a nemzeti függetlenség természetes volt, ahhoz a generációhoz, amely békében nőhetett fel Magyarországon. Nem kellett kockáztatnunk az életünket és a jövőnket az elveinkért, a gondolkodás és a cselekvés szabadságáért. Nem engedjük, hogy bárki orosz rulettet játsszon a drágán megvásárolt függetlenségünkkel!
A mi nemzedékünk büszke nemzedék. Van bátorsága emelt fővel járni. Nem örül annak, ha valaki angolul beszél, ő maga kezeli az idegen nyelveket, még külföldön is. És ha szíve hazavágyik, van bátorsága hazatérni.
Nem kellett többé megtanulnunk, hogyan kell élni az orosz megszállás alatt, lehetőségünk volt megérteni, mit jelent "idegekben, vérben, gondolatokban, gyötrelmekben, vágyakban" Európához tartozni. Sokan közülünk Nyugat-Európában tanultak és éltek. Nem akarjuk utánozni azt a világot, de vannak jó dolgok, amelyeket átvehetünk. Érdemes megpróbálni megfejteni egy angol gyep rejtélyét, még akkor is, ha egy magyar virágos rét közelebb áll a szívünkhöz.
Magyarország soha nem lesz Svájc. Számunkra a Balaton egy Riviéra, a Kékes hegy egy csúcs, a víz egy ásványkincs, a művelt elme egy természeti kincs, a magyar a titkos nyelvünk, Bartók és Kodály a zenei brandünk, a szomszédaink pedig adottak. Mi Európához tartozunk, és Európa hozzánk tartozik. Ezen nem tudunk változtatni, és ezért nem is akarunk változtatni rajta.
Ez a magyarok hazája. Ez az egyetlen hely, ahol minden jó recept azzal kezdődik, hogy: aprítsd finomra a hagymát, majd párold addig, amíg nem lesz üveges.
Tisztelt képviselők
Itt állok a magyarok előtt. Tudom, honnan jövök, ki vagyok, mi a feladatom. Felkészültem az előttem álló nehéz feladatra.
Volt időm elgondolkodni azon, hogy mi vár rám.
Szeretném megköszönni Áder Jánosnak és feleségének, Herczegh Anitának, hogy nagylelkűen és készségesen megosztották velem az elmúlt tíz év és még azelőtt szerzett tapasztalataikat.
Elnök úr, kedves László! Miniszter úr, kedves Gergő! Köszönöm a barátságotokat és mindent, amit tőletek kaptam!
Az lesz a feladatom, hogy magyar honfitársaimat olyan magasságokba emeljem, ahol a magyar nemzet egysége megmutatkozik. Ott, ezekben a magasságokban megértés, béke és biztonság van. Tudom, hogy mindenekelőtt nekem kell majd képviselnem ezt a közösséget. Elsősorban, de nem kizárólag.
Az lesz a feladatom, hogy minden magyart képviseljek. De hogyan is lehetnék minden magyar? Végül is nem lehetünk minden és mindenki. Én is az maradok, aki vagyok, és a tehetségemet, amellyel felruházott vagyok, arra fogom használni, hogy eljussak azokhoz, akiknek szükségük van a béke és a megértés üzenetére.
Nem akkor tudom képviselni azokat, akiknek más a hitük, ha leveszem a keresztet a nyakamról, hanem ha a szívemre teszem, és a hitemből erőt merítek, hogy megértsek másokat.
Ily módon a családokhoz, az egyedülálló szülőkhöz és a beteg gyermekeket gondozókhoz szeretnék fordulni.
Támogatni fogom azokat, akik a fogantatás pillanatától kezdve törődnek az élettel. Keresztényként jelen vagyok és jelen leszek a hitközösségekben.
Elmegyek a tehetséges fiatalokhoz, a külföldön és a diaszpórában élő magyarokhoz, és jelen leszek New Yorkban, Brüsszelben, mint bármelyik fővárosban, ha érdekeink védelmében szükséges.
Részt veszek a Magyarországon élő nemzetiségek életében.
Meglátogatom a falvak melletti cigánytelepeken élő magyarokat-romákat, elmegyek városokba és falvakba.
Nem készülök arra, hogy bejárjam az országot. Egyszerűen ott leszek, ahová tartozom. Azzal a néppel leszek, amelyhez tartozom: a magyarokkal.
Hová menjek az első látogatásomra? Haza, a családunkhoz.
És persze minél hamarabb Varsóba akarok menni, a lengyel barátainkhoz.
Április 3-án parlamenti választások és népszavazás lesz. Ez lesz a döntő pillanat. Érted, értem, minden magyarért. Bízom abban, hogy sem az első alkalommal szavazók, sem azok, akik már sokszor szavaztak, nem veszítik szem elől a nemzeti érdekeket és gyermekeink jövőjét.
Egy dolog biztos: ha megválasztanak, az Alkotmány által lefektetett alapokra fogok építeni. Betartom, és gondoskodom róla, hogy mások is betartsák.
Nem törekszem a fennálló jogrend lebontására; mint az alkotmányosság őre, arra fogok törekedni, hogy fenntartsam azt.
Első királyunk, Szent István figyelmeztetéseit tekintem példának.
"Légy irgalmas mindazokhoz, akik erőszakot szenvednek. Legyetek elnézőek mindenkivel, nemcsak a hatalmasokkal, hanem a hatalom nélküliekkel is. Légy alázatos, légy szelíd, légy szerény."
Köszönöm a figyelmüket.
Legyen béke, szabadság és megértés!
fot. https://twitter.com/KatalinNovakMP/status/1501887811473051653?s=20
