Érdemes ma megemlékezni két olyan eseményről, amely szeptember 8-át különleges nappá teszi. 1968-ban Ryszard Siwiec a lengyel hadsereg Csehszlovákia elleni agressziója ellen tiltakozott azzal, hogy a varsói 10. évfordulós stadionban pártelnökök, diplomaták és 100 000 néző jelenlétében önégetéssel tiltakozott. Varsóba való távozása előtt írt végrendeletében azt kérte, hogy hallgassák meg kiáltását: "egy szürke, közönséges ember, a nemzet fia kiáltása, aki a saját és mások szabadságát mindennél, a saját élete fölött szerette, térjetek észhez! Még nem késő!"
A második szimbolikus dátum 1981. szeptember 8., amikor Reagan elnök szavaival élve "a szabad emberek hangja felharsant". Akkoriban a Gdanskban összegyűlt küldöttek az Első Szolidaritási Kongresszuson üdvözletüket és támogatásuk kifejezését küldték a keleti blokk országainak dolgozói felé: "A háború utáni történelmünk első független szakszervezeteként mélyen átérezzük sorsunk közös voltát. Biztosítjuk Önöket, hogy az Önök országaiban terjedő hazugságokkal ellentétben mi egy valódi, 10 millió főt számláló munkavállalói szervezet vagyunk, amely a munkavállalók sztrájkjainak eredményeként jött létre. Célunk az, hogy minden dolgozó ember jobblétéért küzdjünk. Támogatjuk azokat, akik úgy döntöttek, hogy a szabad szakszervezeti mozgalomért folytatott küzdelem nehéz útját választják. Hisszük, hogy hamarosan az Önök és a mi képviselőink találkozhatnak, hogy szakszervezeti tapasztalatokat cseréljenek". Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára elítélte az üzenetet, mint a Szolidaritás kísérletét arra, hogy lázadó eszméit a szomszédos országokra erőltesse, és beavatkozzon azok belügyeibe.
Ma a Krynicai Gazdasági Fórumon "Milyen szolidaritásra van szüksége Európának?" címmel plenáris ülést tartottak, amelyen Marek Kuchciński, a Szejm elnöke felszólalt: "Beszélnünk kell a szolidaritásról, és új formát kell adnunk neki. A szolidaritás megújításán kell dolgoznunk Európában, felidézve a 36 évvel ezelőtti nagyszerű szolidaritási eszmét - mondta. - Így könnyebben átültethetjük a szolidaritást a gyakorlatba" - magyarázta. Véleménye szerint "úgy kell megszervezni az együttműködés elveit és az uniós szabályozást, hogy azok világosak és érthetőek legyenek mindannyiunk számára, és tiszteletben tartsák az egyes államokat és a közösséget". - Az Európai Unió működésének keretein belül úgy kell megszerveznünk az eljárásokat, hogy azok átláthatóak és egyértelműek legyenek, és ne nyúljanak bele a nemzeti államok hatáskörébe a parlamentek és kormányok szintjén, ahogyan ez jelenleg Lengyelország esetében történik" - hangsúlyozta. - Lengyelország a kommunista trauma által érintett országok közé tartozik. Számunkra a szuverenitás és a függetlenség érték. A nyugat-európai országoknak ezt el kell fogadniuk, különben egy fal vagy egy nagy szakadék jön létre" - érvelt a házelnök.
Ugyanakkor óva intett attól a hamis szolidaritástól, amelynek nevében az országok egy csoportja nem tisztel másokat, mint az Északi Áramlat esetében, amelyet az energiaszolidaritás zászlaja alatt építenek.
Ryszard Siwiec emlékműve Prágában/ Fotó: Pawel Kula
