2007. március 12-én a magyar Országgyűlés egyhangúlag elismerte a Március 23. - Lengyel-Magyar Barátság NapjaNégy nappal később a lengyel parlament egy hasonló határozatot fogadott el közfelkiáltással. Négy nappal később a lengyel szejm közfelkiáltással elfogadott egy hasonló határozatot. "A lengyelek és a magyarok több mint 1000 éve élnek Európa ugyanazon részén, ami számos szinten - politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági szinten - tartós köteléket teremtett a két nemzet között. Sokszor együtt vertük vissza a keletről és nyugatról érkező fenyegetéseket". - áll a szövegben.
Ez az állásfoglalás, bár rövid, tökéletesen illusztrálja a két, ha csak nyelvileg is, de látszólag összeférhetetlen nemzet, a szláv lengyelek és a madzarok kivételes, ezeréves kapcsolatát. Ader János magyar köztársasági elnök Márai Sándor költészetére utalva azt mondta: "Közép-Európában születtünk, tehát sokszoros hősök vagyunk". Ez a két büszke nemzet, Európa egy nehéz részébe vetve, számos történelmi zűrzavar ellenére, nemhogy ténylegesen nem állt szemben egymással (eltekintve a középkori Halics-ruténia körüli konfliktusoktól vagy Corvin Mátyás magyar király vörös ruszin betörésétől), hanem sokszor szorosan együttműködött. Nemcsak a 14. századi, közismert visegrádi egyezményekről szól, hanem a Lengyelország és Magyarország közötti perszonálunióról is, amelynek eredményeként I. Lajos magyar uralkodót (Lengyelországban Magyar Lajos néven ismert) Lengyelország királyává kiáltották ki, majd a második perszonálunióról, amikor III. Ladislaus Varnańczyk lett Magyarország királya. A két nemzet közeledésére nagy hatással volt Stefan Batory is, aki erdélyi fejedelemként többek között a Lengyel Köztársaság és Erdély nemessége közötti kapcsolatok szorosabbra fűzéséhez, valamint a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez vezetett. Ezek a szoros kapcsolatok tehát természetesek voltak, hiszen népeink évszázadokon keresztül befolyásolták egymást.
Az 1956-os év a szolidaritás és a segítségnyújtás nagy hídjával hozott össze bennünket. A magyar felkelés a lengyelországi politikai olvadás támogatásának demonstrációjaként kezdődött: "Minden magyar jöjjön velünk, mi a lengyeleket követjük!" - kiabálták a budapesti Bem-emlékműnél összegyűlt tüntetők. A szovjet rezsim ellen harcoló magyarok támogatására a lengyelek gyógyszereket, élelmiszert és vért küldtek.
A nemzetek közötti igazi barátság hallatlan dolog a mai világban. Természetesen vannak jó, baráti kapcsolatok, vannak partnerek, vannak szövetségesek. De a lengyelországi magyarokkal és a magyarországi lengyelekkel valódi, őszinte és leplezetlen szimpátiával bánnak, amit személyesen is megtapasztaltam. Ez a közvélemény-kutatásokból is kiderül - évek óta a magyarok (a csehek és a szlovákok mellett) a lengyelek által leginkább kedvelt nemzetek közé tartoznak. Az együttműködés a városok, iskolák, egyetemek közötti kapcsolatok szintjén is kiváló.
Valószínűleg ma nincs szorosabban együttműködő és egymást támogató kormány Európában, mint Lengyelország és Magyarország kormánya. Természetesen a két ország elnökeinek, akik minden évben részt vesznek a lengyel-magyar barátság napján, szintén nagy szerepük van az együttműködés fejlesztésében.
Hosszú ideje parlamenti képviselőként nem hagyhatom ki a parlamentközi kapcsolatok említését. Amikor a Szejm elnöke voltam, elég gyakran találkoztunk a magyar parlament elnökével, Kövér Lászlóval ahhoz, hogy viccelődjünk, hogy gyakrabban találkoztunk, mint a saját családunkkal. Közös elkötelezettségünknek köszönhetően azonban ez az intenzív együttműködés messze túlmutat a "hagyományos" parlamentközi együttműködésen, például a kultúra területére is kiterjedt. Együtt avattunk emlékművet Sławik-Antallnak Varsóban és Budapesten, és együtt tisztelegtünk fontos történelmi ünnepek előtt (az 1956-os magyar felkelés évfordulója alkalmából beszédet mondtam a Magyar Országgyűlés ünnepi ülésén).
Jelenleg a célom, mint a lengyel-magyar parlamenti képviselőcsoport elnöke a képviselőcsoportok és a tagok közötti együttműködés erősítése. Nagy sajnálattal értesültem arról, hogy a világjárvány miatt elmaradnak a 2020-as lengyel-magyar barátság napi ünnepségek Csepelen, amelyeken részt vettem volna. Nagy reményeket fűztünk ahhoz, hogy egy év elteltével, idén márciusban össze tudjuk hozni csoportjaink képviselőit, hogy megünnepeljük az idei Barátság Napját. Sajnos a lengyelországi és magyarországi helyzet nem teszi lehetővé a személyes kapcsolatfelvételt. Marad a videokonferencia és a várakozás a higiéniai helyzet javulására. A jelenlegi ciklusban a Külügyi Bizottság elnöke is vagyok. Németh Zsolt elnök úrral együtt elsősorban a visegrádi együttműködés erősítésére összpontosítunk.
Elnök úr, figyelemmel és aggodalommal követtem a magyarországi híreket a kormány és a lakosság SARS-Cov-2 elleni küzdelméről. Nagyon remélem, hogy országaink hamarosan közösen leküzdik a járványveszélyt. Folyamatosan kapcsolatban állok magyar barátaimmal, és első kézből hallok a magyar egészségügyi szolgálatok hősies küzdelméről, akiknek erőfeszítéseit nagyra értékelem.
Néhány nappal ezelőtt, március 15-én magyar barátaink egy fontos dátumot ünnepeltek: a magyar forradalom napját, amely a Habsburgok elleni nemzeti felkelésre és az 1848-1849-es szabadságharcra emlékezik. Ez a dátum nekünk, lengyeleknek is fontos dátum. A magyarok oldalán harcolt a Józef Wysocki tábornok által irányított 3000 fős lengyel légió. A magyar hadsereg főparancsnoka egy ideig Henryk Dembiński tábornok, mindenekelőtt pedig Józef Bem tábornok volt, akit az 1848-1849-es harcok legkiválóbb parancsnokának tartottak. Különösen az utóbbi még mindig széles körű tiszteletnek örvend, és mind a lengyelek, mind a magyarok körében megérdemelt hős hírnevet élvez.
Február 17-én viszont egy másik eseményre is sor került, amely be fog vonulni a lengyel-magyar kapcsolatok történetébe: Zsigmond Ágoston lengyel király ifjúsági páncéljának magyarországi átadására. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak ez a nagyszerű gesztusa számunkra a nemzetek közötti nagyszerű barátság újabb szimbóluma.
Marek Kuchciński
Fotó: Paweł Kula / Sejm RP
