Egy nappal azután, hogy Sir Roger Scruton, korunk egyik legkiválóbb gondolkodója, az angol királynő által adományozott kitüntetést követően a lengyel parlament elnökétől és házelnökétől megkapta a "Bátorság és hitelesség" kitüntetést.

Ahogy ő maga mondta a Nagy Lengyelország projekt kongresszusán: a félelem és a frusztráció napjaiban a konzervatív filozófus szerepébe került. Az 1980-as évek elején Caroline Cox bárónővel és Jessica Douglas-Home Scrutonnal együtt megalapította a Jagiellonian Trustot, egy szervezetet, amely lengyel konzervatívokat könyvekkel, folyóiratokkal, orvosi és pénzügyi támogatással látott el. A The Times és a Salisbury Review, egy konzervatív magazin, amelynek alapítója és főszerkesztője volt, oldalain közvetítette a Kelet-Európának szóló antikommunista üzenetet. Akkoriban a Scrutonhoz hasonló emberek támogatása felbecsülhetetlen volt a térségünk számára. A lengyel valóság elfogadhatatlan volt számára, ez volt az a világ, amelytől meg akart szabadítani minket. "Lengyelországot megfosztották identitásától, amelyet Sztálin vagy Hitler tetteitől függetlenül megtartott... Ez egy olyan ország volt, amelyet a maga titokzatos aurája övezett, ahol éreztem az agresszió leheletét. Egy félelemmel teli ország, ahol az emberek suttogva beszéltek vagy csendben ültek... Ahogy mentem, lépéseket hallottam, amelyek elcsendesedtek, ahogy álltam...". - mondta.

Az 1980-as években saját kezdeményezésére felkereste a lengyelországi antikommunistákat, és tudományos és akadémiai köröket is bevont a rendszer elleni küzdelembe. A lengyel jobboldal közös gondolatokkal, például a szabad piacgazdaságról, alakította ki a lengyel jobboldalt.

Przemyśl volt az egyik első város, amelyik levetette a kommunizmus zord korlátjait. A filozófiai gondolkodásnak szentelt csoport szabaddá tette a város életét. Roger Scruton ekkor találkozott a filozófusok, költők és karikaturisták szövetségének, a "Strych Kulturalny"-nak a főszerkesztőjével, Marek Kuchcińskival, a Szejm jelenlegi elnökével. "Kuchcińskival egy antikommunista hálózatot építettünk ki" - mondta Scruton. Przemyślben számos attikai találkozónak adott otthont, többek között "A baloldal és a konzervativizmus", "Szakszervezetek és a jog", valamint "A konzervatív politika alapelvei" címmel.

A panelbeszélgetés során felidézte: - "A lengyel ellenzéki kultúrába közvetlenül azáltal kerültem bele, hogy 1979-ben, közvetlenül II. János Pál pápa hazalátogatása után Lengyelországba látogattam. Nagyon lenyűgözött ez a lengyelországi légkör - hatalmas feszültség, félelem, és mégis a remény apró magjai mindenütt. Ezért úgy gondoltam, hogy ha vannak itt reményt adó magvak, akkor meg kell próbálnom megöntözni őket, hogy hagyjam őket növekedni. Miután Lengyelországban jártam, Csehszlovákiába mentem, hogy egy zártkörű szemináriumot tartsak azoknak, akik már nem tudtak az egyetemen tanítani, és a körülöttük összegyűlt fiataloknak, akik nem megfelelő társadalmi helyzetük miatt nem tudtak az egyetemen tanulni. Néhány barátunkkal együtt úgy döntöttünk, hogy segítünk ezeknek az embereknek, azaz elküldjük nekik, amire szükségük van, és meglátogatjuk az embereket, hogy üzenjük, hogy nem felejtettük el őket. Nem volt könnyű, mert nagyon nehéz volt rávenni az egyetemi kollégáimat az együttműködésre, mert mindannyian baloldali nézeteket vallottak, és nem tartották bölcs dolognak felborítani azt az egyensúlyt, amely biztosította a békét Európában, a szovjet békét, amelyet Nagy-Britanniára is rá akartak kényszeríteni. Ezért nagyon nehéz volt folytatni (Nagy-Britanniában), de mint rájöttem, itt (Lengyelországban) bizonyos mértékig sokkal könnyebb volt. Látogatásom során elmentem a Lublini Katolikus Egyetemre, Kelet-Európa utolsó független egyetemére, sőt, Európa egyetlen intellektuálisan független egyetemére. Ez volt az egyetlen hely Európában, ahol teljesen szabadon lehetett beszélni a konzervativizmus eszméjéről. Ott találkoztam egy fiatal előadóval, Marek Matraszekkel, aki Angliából érkezett, egy évet töltött ott, és más angol antikommunistákat keresett maga körül. Így hát bemutatkoztam neki, mint látogató antikommunista, aki újoncokat keres. És azt mondja nekem: itt van egy, aki odaadóan ajánlja fel magát. Olyan nagyszerű, hogy csapatot tudnék alakítani. Angliában még találtam néhány embert: Jessica egész életében határozottan ellenezte a kommunizmust, ezért csatlakozni és segíteni akart. Így tett Caroline Fox és Agnieszka Kolakowska is, akiknek hitelességét nem kell magyarázni ebben az országban. Ezért létrehoztunk egy kis alapítványt, hogy pénzt gyűjtsünk arra, hogy látogatásokra küldjünk embereket olyan emberekhez, akikkel itt találkoztunk, és akik szimpatizáltak (a mi nézeteinkkel). Az elképzelés az volt, hogy olyan helyekre küldjük őket, ahol voltak (antikommunista) akciók, és hogy ellátjuk őket azokkal a dolgokkal, amelyekre szükségük volt az akciók folytatásához, tehát: könyvekkel, beszélgetésekkel, ötletekkel, földalatti kiadványokhoz szükséges anyagokkal, némi pénzzel (bár nem volt sok pénzünk), és általában a brit együttműködési készséggel, ami a legértékesebb dolog, amivel hazánk rendelkezik. Minden kritikus szükség esetén legalábbis az angolok, de azt hiszem, bizonyos mértékig a skótok is, együttműködnek, kis közösségeket és vállalkozásokat alkotnak, és megpróbálnak megoldani egy problémát. Ez a legértékesebb dolog, amink van, és ez az oka annak, hogy még mindig független ország vagyunk - vagy hamarosan, nem sok nap múlva az leszünk. (Nevetés a teremben) És ez az érték nagyon értékes Lengyelország számára, ahol minden erkölcsi érték, bátorság, becsületesség megvan, de egy dolgot meg kell védeni - az együttműködési képességet. A kommunista ortodoxiával szemben egy kis közösséget hoztunk létre - az értelmiségen és az egyetemeken kívüli kis egyesületeken keresztül - a hazájuk kultúrája és történelme iránt érdeklődő emberekből. Nagy szerencsénk volt, hogy akkoriban találkoztunk Marek Kuchcińskival, aki most - örömmel mondhatom - a lengyel szejm elnöke, és aki meghívott minket Przemyślbe, egy gyönyörű és régi közép-európai városba, amely saját helyi kultúrájának központja. És rajta keresztül kezdtünk egy olyan kapcsolati hálót kiépíteni, amely nagyon értékes volt számunkra. 
Úgy gondolom, hogy sajnos nem vehetjük magunkra a kommunisták legyőzésének érdemét, mert ehhez tömeges társadalmi mozgalomra volt szükség. Abban az időszakban volt egy tömeges társadalmi mozgalom, a Szolidaritás, amely rendkívüli esemény volt, és örülök, hogy átélhettem ezt a rendkívüli eseményt. Ez volt a munkásosztály első hiteles tömegforradalma. Ez egy lázadás volt a szocializmus ellen, nem pedig a szocializmusért, és ez a marxizmus elméletének sokatmondó tagadása. Mindannyian csodálattal és örömmel néztük a történteket, mert megváltoztatta a világot. Természetesen minden, ami Lengyelországban történik, Lengyelországban vitatott marad, de mindenhol máshol nem vitatott. Örülünk, hogy a Szolidaritás létezett, és hogy megtette, amit tett. Úgy véljük, hogy ez a párt teljesebben megváltoztatta a történelmet, mint előtte a kommunista párt.(...) 
A "Bátorság és Hitelesség" kitüntetés átvétele után tartott beszédében Roger Scruton különös módon emlékezett vissza a Lublini Katolikus Egyetemen és Przemyślben tartott találkozóira:
- (...) Az összes hely közül, ahol azokban a nehéz években barátokat szereztem, kettő kiemelkedik számomra a kommunizmussal szembeni lengyel ellenállás szimbólumaként: A Lublini Katolikus Egyetem, amely a kommunista évek alatt is megőrizte szellemi autonómiáját, és Przemyśl, a délkelet-lengyelországi város, amely számos konfliktus középpontjában állt, és ahol valami megmaradt a régi társadalmi szellemből. Przemyślben már akkor is létezett egy filozófiai és politikai eszmékkel foglalkozó vitakör. Az ottani látogatásainkat a résztvevők lelkesen fogadták. Kapcsolatba léptünk ott művészekkel, underground kiadványok szerzőivel, és hamarosan rájöttünk, hogy Przemyśl egy olyan hely, amely a sivár kommunista valóság ellenére is meg akar maradni. Különösen Marek Kuchciński játszott fontos szerepet a hiteles civil társadalom kialakításában Przemyślben. Nemzedékének sok fiatal lengyel fiataljához hasonlóan ő is úgy tekintett a szabad piacgazdaságra és a kulturális konzervativizmusra, mint ugyanazon (rendszerszintű) átalakulás elválaszthatatlan részeire, amelyek képesek visszavezetni Lengyelországot történelméhez és helyreállítani nemzeti identitását. A beszélgetéseinkben részt vevő emberek az élet különböző területeiről érkeztek, de egyesítette őket a büszkeség a városukra és az ellenállás a rendszerrel szemben, amely ellopta azt tőlük. Számunkra különösen kifizetődő volt látni, hogy milyen változást tudtunk elérni egy olyan kisvárosban, amely a nyugati újságírók számára nem volt fontos, de amely többet használta az ötletünket (szó szerint életmentő), mint bármelyik nagyváros. Egy olyan vidéki városban, mint Przemyśl, ahol az emberek éltek, tagadva a magánélet suttogásai és a közélet diktátumai közötti hivatalos különbséget. Az utcák még éjszaka is élénkek és vidámak voltak. Körbe lehetett sétálni, mint Londonban, szabadon beszélgetni a barátokkal, vagy állni és várni valakire, anélkül, hogy magára vagy az egyenruhásokra felfigyeltek volna. Teljesen más, mint Varsóban, ahol mindenütt milícia járőrözött, készen arra, hogy bármikor ellenőrizze a járókelők tevékenységét. Ez különösen éjszaka volt zavaró (...) 

A filozófus úgy vélte, hogy a kommunistákat meg kell büntetni. Sajnos világossá vált számára, hogy a párt nem fog fizetni a saját bűneiért. Ő maga is elismerte, hogy a kommunizmus örökségét nem értették meg. Az általa hagyott űrt Lengyelországban nyugati erők töltötték be, és ahogy annak idején Margaret Thatcher - ma a Jog és Igazságosságot nyugati körökben, különösen a baloldalon, a demokráciát fenyegető veszélynek tekintik. Az EU-val szemben áll Pis azon vágya, hogy visszaszerezze a biztonságérzettel és hagyományokkal rendelkező hazáját. Az EU elveszi a kultúrához és a nemzeti identitáshoz való jogunkat, míg a PiS meg akarja őrizni ezt az identitást. "Az ilyen értékek kívülről jönnek, olyan bürokratáktól és bíráktól, akik nem a saját országukban élnek, nem osztják az értékeiket, hanem egy nemzetközi napirendhez ragaszkodnak rosszul felfogott feltételezések nevében" - fogalmazott." - érvelt.

Scruton a kereszténységet örökségünk alapjának tekinti. "Nekem Remélem, hogy ismét előtérbe kerül a keresztény hagyomány, amely lehetővé tette Lengyelország számára, hogy megőrizze identitását a kommunizmus idején" - mondta a panelbeszélgetésen. 

szöveg/fotók: Marta Olejnik

 

 

 

 

Balról: Jacek Borzęcki, Marek Kuchcinski, a szejm elnöke, Sir Roger Scruton, Jan Jarosz, Janusz Czarski