A Kárpátok legtisztább helyein nő egy feltűnésmentes, zöld, vastag levelű növény. A Rhodiola rosea kevéssé ismert Lengyelországban, tulajdonságait azonban a tudósok jól kutatják. Hatalmas erőt rejt.
A hegyi rózsáról (Rhodiola Rosea) évtizedek óta hihetetlen legendák keringenek. Nem csoda. A növény kutatását elsősorban a Szovjetunióban végezték. Történetét rejtély övezi, mivel szorosan kapcsolódik a hadsereg igényeihez. Több mint 3 ezer évvel ezelőtt kezdődött Kínában és Szibériában. Ott az emberek felfedezték, hogy egy nem túl ízletes növény elfogyasztása után jobban érzik magukat. Több erővel rendelkeztek, koncentráltabbak voltak, és hosszabb ideig tudtak vadászni vagy dolgozni. Ezek azonban szubjektív érzések voltak. A csipkebogyóról szóló legendák tehát nemzedékről nemzedékre szálltak. Egyes történetekben a gyógynövénynek mágikus tulajdonságai voltak, másokban csak gyógyászati. Az egyik ilyen történetre egy fiatal szovjet orvos, Nyikolaj Lazarev figyelt fel 1928 körül, aki különböző vegyi anyagok emberi szervezetre gyakorolt hatását tanulmányozta.
Nikolai kísérleteinek és megfigyeléseinek eredményei felkeltették a hadsereg figyelmét. Így a második világháború alatt egy kutatócsoporthoz került, hogy egy keményebb katonát hozzanak létre. A szovjetek rájöttek, hogy a németek serkentőszereket használnak a katonáknál. Ezért a csapataikat egy olyan "erősítővel" akarták felfegyverezni, amelyet olcsón lehet előállítani, és amely az ellenség által még nem ellenőrzött területeken is elérhető. Találtak valami sokkal jobbat. Kiderült, hogy a rózsafüzér valóban javította az emberek képességét, hogy folytassák erőfeszítéseiket, és koncentráltabbak is voltak. Nem voltak azonban a stimulánsoktól vagy drogoktól ismert mellékhatások: az erő és a hangulat jelentős csökkenése a stimulációs vagy függőségi időszak után. A növény valamilyen furcsa módon segített. A hatásmechanizmus annyira egyedi és más gyógynövények vagy gyógyszerek által kiváltott hatásoktól eltérő volt, hogy úgy döntöttek, tudományos keretbe foglalják és részletesen leírják. Ekkor lépett a színre egy másik szovjet tudós: Israel Breckhman. Amikor összerakta az összes általa ismert kutatást, rájött, hogy minden egy sémába illeszkedik. Dióhéjban: arra a következtetésre jutott, hogy a rózsahimlő olyan anyagokat tartalmaz, amelyek erősítik a belső egyensúlytalanságokkal szembeni ellenállást. Tehát nem arról volt szó, hogy rövid időre megemeljük az ember képességeit, hanem arról, hogy javítsuk a stresszhez (a mentális és a fizikai stresszhez) való alkalmazkodási képességét. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező növényeket, pontosabban a bennük található anyagokat adaptogéneknek nevezték. E felfedezések eredményei kezdetben nem jutottak túl a vasfüggönyön. Az azokból az évekből származó különböző beszámolókat olvasva megtudhatjuk, hogy a Breckhman által vezetett csapat akár 1200 kutatót is számlálhatott. Ő maga viszont magas pozíciót szerzett a szovjet hatalmi struktúrákban. Ma már tudjuk, hogy Lazarev és Breckhman felfedezéseit a világ minden táján tudósok igazolják, akik az adaptogéneket vették mikroszkóp alá. Olyan anyagokat is izoláltak, amelyek adaptogén hatással rendelkeznek. Ezek a rosavinok és a szalidrozidok. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) megerősíti, hogy a rhodiola rosea segít a szervezetnek alkalmazkodni az érzelmi stresszhez és a fizikai megterheléshez. A legújabb tanulmányok szerint a növény összetevői ellensúlyozzák a stressz okozta fáradtságot és fejfájást. Az alvási nehézségeket, a rossz étvágyat és a csökkent termelékenységet is enyhítheti. Azokat az embereket is tesztelték, akiknek nagyobb összpontosításra van szükségük, és a Rhodiola Rosea segít az érzékelés serkentésében, és mivel segít a stressz és a magas vérnyomás elleni védelemben, jótékony hatással van a szív- és érrendszerre is.
A fenti történet azt sugallja, hogy a rododendron valahol a szibériai hegyekben rejtőzik. A botanikusok azonban a Kárpátokban is felfedezték. Ezért megtalálható a lengyel nemzeti parkokban. Lengyel tudósok is termesztik a kutatóintézetekben. A Rhodiola rosea más Kárpát-medencei országokban is nagyra értékelik, ahol vadon nő. Szokatlan tulajdonságait annak köszönheti, hogy évezredeken át alkalmazkodott a zord hegyvidéki körülményekhez. A szélnek és az alacsony hőmérsékletnek kitéve a növény a növény belsejében felhalmozott összetevőket, hogy megvédje magát. A felszínen megközelíthetetlennek tűnik. A szürkészöld leveleket vastag viaszréteg borítja. Ez azonban csak illúzió - a növény valódi kincseket rejt magában, és amikor a nap felmelegíti, gyönyörű, sárga és vörös színekben pompázó virágaival nyűgöz le.
Csatlakozási terület
