Fényképek, filmek, emlékek, a Biztonsági Szolgálat archív anyagai, az 1967-1997-es przemyśli ellenzéki és civil tevékenységekkel kapcsolatban álló különféle személyek profiljai - mindez megtalálható a Freedom Archívum honlapján, amely a a varsói Lengyel Történeti Múzeum finanszírozása holnap a „Hazafiság” verseny részeként.
A projekt célja, hogy bemutassa a délkelet-lengyelországi régióban élő emberek és események történetét, akik közvetlenül és közvetve részt vettek a szabadság kiépítésében a kommunista rabszolgaság idején, egy akkoriban a kapcsolatoktól elszigetelt országban. és a szabad világ hatásai.
A szabadság archiválható?
Marek Kuchciński: Archiválhatja az emlékeket, és elkezdtük ezt a portálon A szabadság archívuma – Przemyśl földje és régiója 1967-1997 (archiwumwolnosci.pl) Főleg olyan emberekről szólnak a történetek, akik tetteikkel segítettek Lengyelországnak visszaszerezni ezt a szabadságot. A fiatalabb nemzedék nem mindig veszi észre, hogy olyan országban éltünk, ahol minden szót mérlegelni kellett, ahol szinte mindenkit figyeltek, követtek, gyakran zsaroltak és kényszerítettek arra, hogy saját barátain, sőt családján tájékoztassák őket, egy olyan országban, ahol hátán érezhette Szovjet-Oroszország jeges leheletét és hűséges tanítványainak cenzúráját.
Mi ennek a projektnek az innovációja?
Úgy döntöttünk, hogy összegyűjtjük az események résztvevőinek emlékeit azokból az évekből, értékeléseiket mai szemszögből, de érzelmeiket titkolva belőlük közölve, és ez a portál nagy értéke. Természetesen vannak IPN-anyagok, történeti tanulmányok, de nagyon személyesen, enyhén szentimentálisan szeretnénk felidézni azt a valóságot az alkotók szemével. Egy kis közösség példáján bemutatni a lengyelországi élet gazdagságát.
Itt az üzenet közvetlen, ez egyfajta memóriabázis. Több generációs emlékeket gyűjtünk, számítunk az elhivatottságra. Szeretnénk, ha a portál élne, megosztaná tapasztalatait, fotóit. A már megjelent visszaemlékezéseket olvasva magam is felidézek sok eseményt, és van kedvem hozzászólni, hozzátenni valamit. Tisztelettel biztatlak.
Przemyślben nemrégiben újraaktiváltad a Kulturális Társaságot…
Igen, azokból az évekből származó barátokkal együtt, és a portál az egyik kezdeményezése. Amikor az 1980-as években egy önálló miliő, később kulturális padlásnak nevezett találkozókat szerveztünk, a politikusokon kívül elsősorban a kultúremberek - költők, festők, zenészek - vettek részt... Akkoriban a művészet a szabadság érzését adta, lehetőséget kapni egy mély lélegzetet, és valami gyönyörűséggel kommunikálni, ami ez a szürke valóság rendkívül fontos volt.
Ön szerint ezek az ötletek átültethetők a mai talajra?
Wtedy one były niepopularne, a zrozumienie porządku cywilizacyjnego z perspektywy lokalnej było jednak mocno skomplikowane i celnie opisał to. Krzysztof Dybciak: „…wymagające cywilnej odwagi. Na przykład wyrywając się z bloku komunistycznego idealizowaliśmy Zachód. Oczywiście, nie była to Europa tak dekadencka jak obecnie, ale nie była też rzeczywistością bez skaz, a taką chcieliśmy ją widzieć i taką głosiliśmy w sporach ze zwolennikami ustroju komunistycznego. Dlatego chyba tylko w przemyskim środowisku i w „Strychu Kulturalnym” mogły się pojawiać tyrady Rogera Scrutona przeciw polityce zachodniej lewicy i demaskujące słabości idei socjalistycznych. A jakim szokiem dla wielu, łącznie ze mną, była teza angielskiego konserwatysty (w 1988 roku!) stanowiąca tytuł jego rozmowy z Janem Musiałem: „Zjednoczenie Europy to mrzonka zeświecczonych biurokratów” . A dalej wyjaśniał o co chodzi: „Dwa poważne niebezpieczeństwa dla Europy właśnie: erozja lojalności narodowej oraz wyłonienie się nowej ekonomicznej supersiły, której braknie woli, przezorności i środków do obrony samej siebie”.
