A lengyel alkotmány hatályba lépésének 20. évfordulója alkalmából a Szolidaritás Szakszervezet Nemzeti Bizottsága megbízásából, a Jobbközép és Függetlenségi Csoportok Titkárságának közreműködésével 1994-ben a Szociális Alkotmányügyi Bizottság által készített alternatív alkotmánytervezetet vizsgálták meg.
A Szenátusban megrendezett, A SZOLIDARITÁS KONSTITÚCIÓJA című tudományos konferencia során sokan beszéltek a jelenlegi alkotmány posztkommunista jellegéről, és arról, hogy el kell gondolkodni azon, hogy mit kellene változtatni rajta. A Szejm elnöke Marek Kuchciński Az Alaptörvényt más szemszögből vizsgálta. - Érdemes felidézni - most először ilyen módon és ezen a helyen -, hogy nem volt alternatívátlan aktus" - mondta a házelnök. - Ez nem volt olyan cselekedet, amelyet a lengyelek akkoriban feltétel nélkül támogattak. Érdemes felidézni, hogy az alkotmányos népszavazáson részt vevők alig több mint fele szavazott az akkori Országgyűlés törvénye mellett. Magában a Nemzetgyűlésben, amely elfogadta az Alkotmány tartalmát, nem volt az 1993-as parlamenti választásokon szavazatot leadó választópolgárok több mint egyharmadának képviselője, amely a Szejm és a Szenátus, és következésképpen magának a Nemzetgyűlésnek az összetételét alkotta, amely 4 évvel később - 1997. április 2-án - elfogadta az Alkotmányt - érvelt Kuchciński. - A Lengyel Köztársaság Alkotmányának polgári tervezete az akkori parlament nem túl erős társadalmi legitimációjának hátterében jelent meg. A tervezetet főként az akkori parlamenten kívüli ellenzékhez és a Szolidaritás mozgalomhoz kötődő személyek készítették. Ennek a hangnak az ereje - mondta a marsall - megmutatkozott az Alkotmány polgári projektjének nagymértékű támogatásában, amelyhez rövid idő alatt közel 2 millió állampolgári támogató aláírást gyűjtöttek össze. Már csak ezért is érdemes felidézni a lengyel alkotmánytervezetet, és felidézni azok hangját, akik megírták és előterjesztették. Érdemes elgondolkodni a benne foglalt politikai és társadalmi javaslatokon, nemzeti közösségünk és a lengyel állam jövőképén is. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi az, ami ebben a jövőképben maradandó értékkel bír, és mi az, ami még nem valósult meg alkotmányosan, és mi az, ami a jövőben érdemes lenne ilyen megvalósításra. Az Alkotmány ugyanis nem sírkő, amely lezárja az Alaptörvényről szóló történelmet és vitát, hanem mérföldkő a nemzet jövő felé vezető útján, egy jobb, igazságosabb és szolidárisabb lengyel állam felé - mondta Kuchciński.
A szenátus elnöke Stanislaw Karczewski Úgy érvelt, hogy 20 év jó idő arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan változtassuk meg az alkotmányt, hogy az jobb legyen Lengyelország és a lengyelek számára, hogy jobb legyen szuverenitásunk, államunk számára. Azt mondta, hogy azt szeretné, ha hazánk nemcsak belsőleg, hanem a régióban, az Európai Unióban és Európában is erős lenne.
A konferencia különleges vendége a miniszterelnök Jaroslaw Kaczynski Úgy értékelte, hogy az alkotmány számos olyan akadályt tartalmaz, amely lehetetlenné teszi e társadalmi rendszer bizonyos elemeinek elutasítását. Hangsúlyozta azonban, hogy jó, hogy az alkotmányt elfogadták, mert ez volt az egyetlen pillanat, amikor ez lehetséges volt. - Egyetlen későbbi parlamentben sem volt ilyen lehetőség, reálisan nézve" - mondta Kaczyński. - Az alkotmányt már új körülmények között, az úgynevezett politikai átalakulás után fogadták el, és ez az egyik kevés előnye - mondta a Jog és Igazságosság elnöke.
Prof. Jan Majchrowski: A tervezetet az 1990-es évek elején írták, és az alkotmányos tapasztalatunk különbözött a maitól. Huszonvalahány évnyi teljesen más valóság állt mögöttünk. A jogászok egy másik, a kommunista alkotmányosságtól mentes nemzedéke szólalt meg.
Elnök Marian Krzaklewski: Lehetett választani két alkotmánytervezet, a Polgári és a Nemzetgyűlés alkotmánytervezete között, ez jó szándék kérdése volt. Az 1997-es alkotmányos népszavazáson nem volt 50 százalékos küszöb.
A konferencia három panelbeszélgetést is magában foglalt, amelyeken az Alkotmány polgári projektjével kapcsolatos munkában résztvevők vettek részt. A projekt keletkezéséről és sorsáról szóló vitában a Szolidaritás Szakszervezet és a Szociális Alkotmányügyi Bizottság akkori elnöke vette át a szót. Marian Krzaklewski, koordinátora mec. Andrzej Rościszewski, a projekt egyik kezdeményezője mec. Kazimierz Barczyk és a Közjogi Alkotmányügyi Bizottság titkára Michał Drozdek. Egy másik panel a közösség, az állam és a jog jövőképével foglalkozott a polgári projektben. Erről beszélt a volt miniszterelnök mec. Jan Olszewski (Prof. Jan Majchrowski professzor által felolvasott külön levélben), a Jan Olszewski kormányának volt védelmi minisztere, dr. Jan Parys, volt szenátor mec. Piotr Andrzejewski és prof. Jan Majchrowski. A polgárok projektje mint a "szolidaritási alkotmány" - a projekt szociális, társadalmi és szakszervezeti dimenziója volt a konferencia harmadik panelbeszélgetésének témája, amelyen részt vett az európai parlamenti képviselő Józefa Hrynkiewicz, Tag Ewa Tomaszewska, az MP Andrey Smirnov és prof. Leszek Graniszewski.
