- Immár 15 éve vagyunk az Európai Unió tagjai. Lengyelország fontos helyet foglal el ezekben a struktúrákban, és ma már nagyobb ambícióink vannak annál, hogy egyszerűen csak megmaradjunk. Szeretnénk fejleszteni a közösség eszméjét, erősíteni a bölcs, igazságos és egyenlő Unió pozícióját és tekintélyét. - Marek Kuchciński, a Szejm elnöke szerint.
A lengyelországi kommunizmus bukása után azért küzdöttünk, hogy visszatérjünk a szabad nemzetek családjába, a szuverén, gazdaságilag erős, politikailag független és az együttműködésre nyitott országok közé. Május 1. a munka napja, és szimbolikus dátum, mert valójában az öreg kontinens demokratikus országaival való egységhez vezető utunk sokkal korábban kezdődött. Ez minden lengyeltől rengeteg munkát igényelt. A gazdasági változásokat, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy megfeleljünk a formális követelményeknek, erőfeszítéssel és áldozatokkal vásároltuk meg.
Az EU-ban való jelenlétünk gazdasági siker gazdasági siker. A csatlakozás óta Lengyelország egy főre jutó bruttó hazai terméke, vásárlóerő-értékben mérve az EU27 átlagának 2003-as 49,5%-ről 2017-re 70,1%-re nőtt. 70,1% 2017-ben. Ez több mint 20 százalékos növekedést jelent! Uniós tagságának kezdete óta Lengyelország mintegy 53 milliárd eurót fizetett be a költségvetésbe, és csaknem 170 milliárd eurót kapott. Ez azt jelenti, hogy minden egyes befizetett euró után Lengyelország több mint 3 eurót kapott.
Az áruk exportja az EU egységes piacán belül 2018-ban elérte a 180 milliárd eurót, és ötször magasabb volt, mint a csatlakozás idején. A lengyel vidék is mérhetően profitált belőle. A tagság kezdete óta a mezőgazdasági termelők 54 milliárd eurót kaptak, ebből 33,5 milliárd eurót közvetlen kifizetések formájában. Többek között ennek köszönhetően a vidéki lakosok nominális jövedelme 2004-2016 között 118%-tel nőtt.
Képesek vagyunk kihasználni az egyesült Európa által kínált lehetőségeket. Gazdaságunk növekszik, és itt az ideje, hogy minél több lengyel részesüljön ebből a jólétből. Most bebizonyítjuk, hogy ehhez a gazdasági ugráshoz hozzáadhatjuk a társadalmi érzékenység növekedését és azoknak a honfitársainknak a támogatását, akik keményen megdolgoztak ezért a sikerért. Az EU lehetőséget kínál a fejlődésre, de ezt a jólétet mi magunk teremtjük meg munkánkkal, elkötelezettségünkkel és elkötelezettségünkkel. Ez nem adatott meg nekünk, és nem lesz lehetséges a mi bölcsességünk és szolidaritásunk nélkül.
Ezért nyíltan kimondjuk az Unióban, hogy azt akarjuk, hogy az Unió gazdaságához hozzájáruló emberekkel szemben az őket megillető tisztelettel bánjanak velünk. Azt akarjuk, hogy tiszteletben tartsák szuverenitásunkat, sokszínűségünket, történelmünket és nemzeti érdekeink érvényesítéséhez való jogunkat, ami végül is nem összeegyeztethetetlen a nemzetek közösségének gondolatával. Az Európai Uniónak emlékeznie kell keresztény gyökereire. Európa nem csupán egy lélek nélküli piac, és célja az is, hogy megvédje polgárait a modern világ veszélyeitől.
Európa egy olyan eszme, amely valójában évszázadokkal ezelőtt született. Egy őszinte és kíváncsi történész túlmutat az Európai Szén- és Acélközösségen, amely a második világháború tragédiája által kivéreztetett országok összefogásának szükségességéből született. Visszatekint a lengyel-litván unió nagy hagyományára, amely a középkor végén és az újkor kezdetén a Jagelló-dinasztia örökségére támaszkodva Közép-Európának egy sok nemzetet és kultúrát tömörítő, sok évszázadon át működő, erős államot adott, amely nem hódítással, hanem tárgyalásokkal jött létre. És így a parlamentnek nagy szerepe van a republikánus és polgári attitűdök alakításában. Visszamehetünk majdnem 200 évet is, egy 1831. május 3-i dokumentumig, amelyet egy akkori fiatal tudós, a novemberi felkelés egyik résztvevője, Wojciech Bogumił Jastrzębowski írt "Wolne chwile żołnierza polskiego, czyli myśli o wiecznym pokoju między narodami ucywilizowanych" címmel. Jastrzębowski értekezésében egy olyan Európáról írt, amely különböző nyelvű, de ugyanazon általános politikai elvek alá tartozó nemzetek föderációja lenne. Fontos volt a nemzeti különbségek megőrzése. Jastrzębowski az egyesülésről mint a béke esélyéről írt. Tehát a lengyelek már a 19. századi függetlenségi harc idején is a tágabb értelemben vett jóban, a kontinens jövőjében gondolkodtak, nem csak a saját országukban.
Ma, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat ünnepeljük, érdemes megemlékezni a lengyelek azon nemzedékeiről, akik évszázadokon keresztül küzdöttek a közösséghez való tartozás jogáért. Érdemes megemlékezni arról a munkáról, amit ők tettek azért, hogy eljussunk oda, ahol ma vagyunk. Május 1-je még mindig ünnepnap a szabad, gazdaságilag és politikailag független Lengyelországért dolgozók számára.
Marek Kuchciński
