Egység, jog és szabadság Európában és Európáért

Wolfgang Schäuble német politikus a Handelsblatt újságnak adott interjújában a közelmúltban ezt mondta: „Haragszom magamra, amiért nem vettem észre az Oroszország jelentette fenyegetést. Lech Kaczynskinek igaza volt. Ez egy újabb alkalom, amikor egy német politikus elismeri, hogy Németország tévedett Oroszországgal és egész Kelet-Európával szembeni politikájában, és hibát követett el, amikor figyelmen kívül hagyta a lengyel elnök figyelmeztetéseit. Emlékezzünk vissza, Lech Kaczyński – riasztotta, hogy az orosz imperializmus erősödik, és nem áll meg Grúziában, hanem hamarosan megtámadja Ukrajnát, majd Moldovát, a balti államokat, majd talán még Lengyelországot is. Mára az a tézis, amely szerint az orosz politikát Putyin birodalmi törekvései vezérlik, általános nézetté vált. Most nem a hiba kereséséről van szó. Egyetértek Wolfgai Schäubléval abban, hogy Angela Merkel kormánya nem tehető felelőssé a német politika kudarcáért. Az egész német politikai elit rabja lett az oroszországi olcsó gáz víziójának. Az alapvető kérdés azonban az, hogy levonjuk a következtetéseket ebből a katasztrófából, és olyan új kölcsönös kapcsolatokat hozzunk létre, amelyekben Németország nagyobb mértékben veszi figyelembe a lengyel véleményeket a kulcsfontosságú európai problémákról.
Érdeklődéssel olvastam Wolfgang Schäuble "Rzeczpospolia" című lengyel napilapban (2022. október 19.) megjelent cikkét. – Európa még nem halt meg. Ebben biztatta Franciaország, Németország és Lengyelország megerősített együttműködésére, amelynek a weimari háromszög megújításával „...vezető szerepet kell vállalnia az európai védelmi közösséggel szemben...”. Polémikázott Mateusz Morawiecki miniszterelnöknek az Európai Unióról alkotott értékelésével is, aki rámutatott, hogy az EU-ban létezik „…egy oligarchikus rendszer, amelyet Brüsszel, Berlin és Párizs ural. Lengyelország biztonsági érdekeit figyelmen kívül hagyó rendszer, amelyet Oroszország Ukrajna elleni háborúja sért meg. Egyúttal elutasította Lengyelország háborús jóvátételi igényét Németországtól.
Mindezek a kérdések nehézek és egyben fontosak az európai politika számára. A politikát az teszi lenyűgözővé, hogy olyan nehéz problémákat tud kezelni, amelyek meghaladják egyetlen ember képességeit, és megoldásukhoz politikai együttműködésre van szükség. Ezért hálásak lehetünk, hogy a Bundestag volt elnöke felvetette ezt a témát. Kijelentéseit partnerségi párbeszédre való felhívásnak tekintem, amelynek célja a német-lengyel kapcsolatok új, szilárd alapokra helyezése. osztom ezt az álláspontot. A lengyel szejm elnökeként alkalmam volt személyesen találkozni Wolfgang Schäuble úrral, mint a Bundestag elnökével, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy vele dolgozhattam. Már 2016-ban, a Weimari Háromszög párizsi találkozóján felhívtam a figyelmet az "orosz hatalom újjáéledésének" problémájára, aminek a következménye az Ukrajna elleni orosz agresszió. Ma az orosz imperializmusról alkotott lengyel és német megítélés szinte teljesen megegyezik. 70 % német és a lengyelek még nagyobb százaléka támogatja, hogy az orosz agresszióval szemben védekező Ukrajna minden lehetséges támogatást megadjon. Használjuk ki ezt a lehetőséget arra, hogy az államok szuverenitását és a nemzetek identitását megóvó együttműködési formákat hozzuk létre, nem feledkezve meg az egész európai közösség megerősítéséről sem.
A jelenlegi helyzetben az Európai Uniónak bővítenie kell a mozgatórugóját jelentő országcsoportot, Lengyelország pedig Franciaország és Németország természetes partnere Közép-Európában. Lengyelországnak nincsenek vezetői törekvései. A hegemónia törekvése idegen a lengyel politikai hagyománytól. Hagyományunk az egyének és a nemzetek szuverén egyenjogúságának tiszteletben tartása, a szlogennek megfelelően: „Egyenlő az egyenlőkkel, szabad a szabadokkal.” A weimari háromszög alapvető jelentőségű képlet lehet, amely elősegíti a különböző hagyományok és megközelítések összehangolását. az európai együttműködéshez és integrációhoz. Kétségtelen, hogy sok kérdésben eltérnek az Európai Unió további fejlődéséről alkotott elképzelések. A háromoldalú párbeszéd azonban minden irányban erősítheti a bizalmat, gyengítheti a félelmeket és tárgyiasíthatja a konfliktusokat generáló kérdéseket. A legegyszerűbb út a politikai egyeztetések rendszerességének fokozatos helyreállítása lenne. Mindazonáltal sürgősen több lehetőséget kell teremteni a meglévő eltérésekről és eltérő érdekekről szóló párbeszédre.

Ma néhány pontban szeretném bemutatni, hogyan látom az EU jövőjét lengyel szemszögből a lengyel-német kapcsolatok összefüggésében.
Először is, a tárgyalások megkezdésére való készség pozitív előfeltétel, amelyben értékelni kell az őszinteséget és a bátorságot, hogy nehéz témákkal foglalkozzanak. Annál is inkább, hogy az elmúlt hónapokban felülvizsgálták Németország biztonság- és külpolitikájának lényeges feltevéseit. Ezért egyetértek azzal, hogy ennek a folyamatnak a sikere nagymértékben függ attól, hogy párbeszédet folytatunk-e a szomszédainkkal, különösen Lengyelországgal.
Másodszor, két kérdés egzisztenciálisan fontos Lengyelország számára: Ukrajna győzelme az Oroszországgal vívott háborúban és az Európai Unió reformja. Mindkettőben alapvető szerepe lehet Lengyelország és Németország együttműködésének. A jelenleg Németországban uralkodó tábor terveiben azonban ezeket a kérdéseket elfogadhatatlan módon kezelik. Scholz kancellár Ukrajna EU-tagságát attól teszi függővé, hogy azokon a területeken, mint a kül- és biztonságpolitika, azokon a területeken, amelyek a szerződések szerint továbbra is a tagállamok előjogaiban maradnak, az egyhangúság szabályától a többségi rendszer felé álljanak át.
Úgy gondolom, hogy az unió ilyen fejlődése káros lenne az európai integrációra, nagyobb szavazati potenciállal rendelkező országok dominanciájához vezetne, amihez az uralom Európa számára végzetes hagyománya társulna. Egy ilyen megoldás ellentétes lenne az Európai Unió számára alapvető szubszidiaritás elvével is, és a kisebb államok részvételének korlátozásához vezetne a közösség döntéshozatali folyamatában, ami hosszú távon a kisebb államok részvételének korlátozásához vezetne. a meghozott döntésekért való közös felelősség elidegenítése és elutasítása. Lengyelország többször is óva intett ezen alapvető szabályok megszegésétől – amelyeket az alapító atyák vezettek be az európai együttműködésbe – éppen a létrejövő közösségek kohéziója nevében. Jelenleg ezek a szabályok megvédenek bennünket néhány fontos uniós ország katasztrofális döntéseitől. Végül is mi mentette meg az Európai Uniót attól, hogy Putyint meghívja a 2021 júniusi EU-csúcsra, ha nem a kisebbségi ellenzék?
Valamennyi EU-tagállam demokrácia, és kormányaikat a szavazóik felelősségre vonják. Az a gondolat, hogy valamelyikük például azért keveredne bele egy katonai műveletbe, mert Brüsszelben leszavazták, nagyon veszélyes, mert több országot vonna ki az EU-ból. Erre már reagálnak az állam érdekeit képviselő főbb német intézmények, mint a Rechnungshof, a karlsruhei Alkotmánybíróság és a Bundesbank. Aggodalommal töltik el a nem szerződéses tendenciák, amelyek a tagországok parlamentjeinek hatáskörét uniós szintre helyezik át. Lengyelországban is úgy gondoljuk, hogy a legnagyobb demokratikus legitimációt élvező tagállamoknak, nem pedig az uniós intézményeknek kell dönteniük az Unió tevékenységeinek irányáról és prioritásairól.
Úgy gondolom, hogy ezen a területen olyan közös stratégiát kellene felépíteni, amely megmutatja, hogy a fáradságosan kidolgozott egység, a tagállamok szabályainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása hosszú távon szilárdabb alapja az együttműködésnek, mint a döntések gyorsasága vagy hatékonysága. vett. Paradox módon az EU reakciója Oroszország Ukrajna elleni agressziójára megmutatta, hogy egy szankciócsomag bevezetésével gyorsan tud cselekedni. Ez azért volt lehetséges, mert minden EU-tagország – lehetőségeitől függetlenül – felismerte, hogy meg kell védeniük azokat az értékeket és elveket, amelyek az európai államközösség alapját képezik.
Egy másik, harmadik kérdés az ukrajnai háború hatásai és európai következményei. A balti- és a fekete-tengeri medencék országainak együttműködése egyre fontosabbá válik. Milyen álláspontot képviselnek ebben a helyzetben a weimari háromszög államai? Németország megváltoztatja jelenlegi biztonságpolitikáját. Franciaország az egyetlen atomhatalom az Unióban, amelynek tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Lengyelország számára a legfontosabb a NATO keleti szárnyának megerősítése az Egyesült Államokkal kötött szövetségben. Ugyanakkor fontos számunkra, hogy Franciaországgal és Németországgal párbeszédben építsünk ki egy közös európai stratégiai identitást. Lengyelország régi demokrácia, más nemzetekkel való együttélés hagyományaival, amelyeket nem etnikai csoportokként, hanem polgári közösségként értünk. Több száz éves tapasztalatunk az EU-s struktúra keretein belüli működésünkről a 14. századra nyúlik vissza. Elmondja, hogy minden unió, mind a volt lengyel-litván, mind a jelenlegi európai unió létezésének és fejlődésének feltétele az államok szuverén egyenjogúságának tiszteletben tartása. Tudjuk ugyanis, hogy "Senki sem elég tökéletes ahhoz, hogy beleegyezésük nélkül kormányozzon másokat." Ezért maga az az elképzelés, hogy az Uniót a legnagyobb tagállamok egy csoportja – egyfajta európai „igazgatóság” – irányítsa, nagyon kockázatos. Lengyelországban ez a térségbeli szomszédaink iránti tiszteletből is elfogadhatatlan lenne, akiknek semmivel sem kisebb méltóságuk és joguk van dönteni sorsukról. Ezért az Uniónak a szolidaritás államainak Európájának kell lennie. Sokszor szorgalmaztuk ezt az uniós országok parlamenti vezetőinek találkozóin.
Negyedszer, egyetértek az elnök úrral abban, hogy energiáinkat a jövő építésére kell összpontosítani. De valószínűleg senki sem tudja jobban, mint a németek, hogy ez lehetséges a múlt bűneinek rendezése és kárpótlása után. Úgy tűnik, a németek értik ezt a legjobban, és az igazságosság nevében kárpótolnak saját nemzetük azon tagjait, akiket megsértett a Harmadik Birodalom politikai rendszerének törvénytelensége. Sok más európai nemzettel is ezt teszik a békés együttélés jegyében. 2010-ig tudtak kártérítést fizetni Franciaországnak az első világháborús károkért! Ezt azonban nem tették meg a lengyelekkel, jogi bonyodalmakkal és politikai kijátszásokkal. Ebben a kérdésben bátor politikusokra van szükségünk, akik képesek elfogadni az őszinte megbékélés erőfeszítéseit.
Végül: Lengyelország és Németország sokat ért el az elmúlt 30 évben. Sokkal szorosabbá vált a társadalmak, a gazdaság és a politika közötti együttműködés területe. A folyamatos kihívás azonban az egymás tiszteletének megtanulása. A német himnusz jelzőtábla lehet: egyesülve az Unióban, a törvényen és a kölcsönös szabadság tiszteletben tartásán alapul. Ez kulcsfontosságú feladat az Európai Unió stabilitása szempontjából, amelynek mottója: „Egyesülve a sokféleségben”.

                    Marek Kuchciński, a 8. ciklus Szejmének elnöke, 2022. november 20.