- 89 júniusa az egyik legfontosabb esemény volt nemcsak Lengyelországban, hanem Európában is, azt merem állítani. Ma egy olyan időszakot idézünk fel, amely erősen kötődik Lengyelország történelméhez" - mondta Marek Kuchciński, a szejm elnöke a Przemysl régió Nemzeti Múzeumában az első részben szabad választások 30. évfordulója alkalmából rendezett vitán.
A marsall szerint minden generációban azon dolgozunk, hogy megerősítsük hazánkat. Felidézte a Lengyel-Litván Nemzetközösség idejét, amikor nemesi gyűléseket tartottak, valamint szép szövetségeket kötöttek. A 19. században, a Magyar Nemzetek Tavasza idején a Przemyśl környékéről több ezer önkéntes, köztük középiskolások törtek át a Kárpátokon, hogy csatlakozzanak Wysocki és Dąbrowski légiójához, és ott a magyarok oldalára álljanak a szabadságért és függetlenségért folytatott harcban. Később magyar támogatásról tanúbizonyságot kaptunk, amikor Lvov védelmében (1918) a magyarok több vagon lőszert küldtek nekünk, vagy később, 1920-ban a bolsevikok elleni harcban, ahol a felosztások miatt meggyengült helyzetük ellenére egyetlen országként támogattak minket, egész lőszerraktárakat küldve. A marsall hangsúlyozta, hogy Przemyśl szimbolikus hely, ahol a szabadság szeretete évszázadok óta kíséri lakóit. - Nagy sikereket akkor érünk el, ha annak a fogalomnak megfelelően cselekszünk, amely magában foglalja mindazt, ami a legértékesebb számunkra, nevezetesen a szolidaritás fogalmát. Homíliájában Tokarczuk püspök a szolidaritás fogalmának fontosságát hangsúlyozta. Egyedül keveset tehetünk, de együtt nagy erőt képviselünk" - mondta a marsall. - A rám bízott feladatot alázattal végzem, és mindig úgy gondolom, hogy mindazok nevében teszem, akikkel együtt dolgoztunk az 1980-as években és később, a szolidaritás nevében" - érvelt Marek Kuchciński.
A vitán részt vettek a politika és a tudomány képviselői, de azok is, akik 1989-ben és korábban a kommunizmus elleni harc, majd később a demokrácia építésének terhét viselték. Az előadók között volt Ryszard Terlecki professzor, Zdzisław Krasnodębski professzor, Jan Draus professzor, Dr. Jan Musiał, Jan Karuś, Marek Kamiński.
Dariusz Iwaneczko, a rzeszówi Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) igazgatója szerint az 1989. június 4. és 18. között történtek értékelése nem egyértelmű. Egyesek számára a megkezdett párbeszéd és az ész győzelme volt a következménye, mások számára az uralkodó tábor számára biztosította a puha landolást, a ballasztoktól való megszabadulást és a szelektíven kiválasztott ellenzékkel való megosztást, egy sajátos szerződés következményét vagy a rációval járó forradalom egyik fázisát. Egyesek a rendszerszintű átalakulás kezdetéről beszélnek. A legtöbb kör egyetért abban, hogy ez egy társadalmi népszavazás és a kommunista hatalmi tábor ellenzése volt.
Jan Karuś, aki 1989-ben a Mezőgazdasági Szolidaritás vezetője volt, azt mondta, hogy a hadiállapot ideje volt a legfontosabb időszak a kommunizmus ellen harcolók életében. Akkoriban volt ellenség és volt valaki, aki ellen harcolni kellett, és a harc eredményes volt. Sajnos Karusia szerint a Szolidaritáson belüli küzdelem tragikusan végződött. A következő választásokon a kerekasztal-beszélgetésen elfogadott jelöltek győztek. A 12,5 milliós mozgalomból alig több mint kétmillió maradt. A mai időszak azonban reményt ad a lengyeleknek a jövőre nézve...
Marek Kamiński, a przemyśli NSZZ "Szolidaritás" Regionális Végrehajtó Bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy a kerekasztal-beszélgetéseket és a választásokhoz vezető tárgyalásokat sikeresnek tartja. Szerinte azonban hiba volt kivenni a választásokat a gyenge Szolidaritás kezéből, megtörni az egységet és polgári bizottságokat létrehozni. - Megnyertük a választásokat, de mivel az ellenzéknek mint országnak ilyen nagy volt a támogatottsága, vesztettünk" - mondta Kamiński. - Egy másik erő - a titkosrendőrség és a WSI - játszott velünk. Messze le vagyunk maradva a csehektől, a magyaroktól... Ez a mai napig így van" - mondta Kamiński.
Dr. Jan Musiał, akit '89-ben választottak szenátornak, felhívta a figyelmet az SB által használt mechanizmusokra - az évről évre ismétlődő rágalmazásra és manipulációra -, hangsúlyozva, hogy az üzenet tisztasága ma is ugyanolyan fontos, mint a múltban.
Prof. Jan Draus bemutatta az akkori hatóságok által elkövetett hamisításokat: a választások során végrehajtott módosítások a mandátumok 65 százalékát a kommunistáknak adták, Jaruzelski elnökké választása árulás során történt: különleges késések és a képviselők távolléte... Egy másik árulás volt Geremek miniszterelnök-jelöltségének előterjesztése. Végül Tadeusz Mazowiecki lett a miniszterelnök, de a legfontosabb minisztériumokat a kommunisták kapták meg.
Prof. Zdzisław Krasnodębski felhívta a figyelmet arra, hogy nem értik a folyamatainkat, és hogy a Szolidaritással és a kommunizmus megdöntésével kapcsolatos üzenetek túlságosan leegyszerűsítettek az országon kívül. Krasnodębski professzor az árulás, a manipuláció és az ellenőrzés története mellett még egy aspektusát látja azoknak az időknek: a Nyugat iránti naivitást.
Ryszard Terlecki professzor, a szejm alelnöke emlékeztetett arra, hogy a Kerekasztalt ellenző körökhöz tartozott, és hibának tartotta a kommunista rendszerrel kötött megállapodást. Hozzátette, hogy köre a júniusi választások bojkottját is fontolgatja. - Szerencsére ez nem történt meg" - mondta. Véleménye szerint a Szolidaritás környezetének hibája Leszek Balcerowicz reformjaiban rejlik, amelyek megnyitották Lengyelország útját a Nyugat felé, de a kommunisták megtarthatták vagyonukat. Összefoglalva Terlecki jelezte, hogy június 4. azoknak az ünnepe kell, hogy legyen, akik elmentek és azt mondták, hogy elég volt a kommunizmusból.
szöveg/fotó. M. Olejnik
