A KÖZTÁRSASÁG TAGJA - 22

MENÜ

gpcodziennie.pl: Lengyel-ukrán geopolitikai változások

For gpcodzinnie.pl, 2013. szeptember 24: Közeledik a pillanat, amikor Ukrajna aláírja a társulási szerződést az Európai Unióval. Ez új lehetőségeket teremt a lengyel-ukrán politikai együttműködés számára a Németország és Oroszország közötti térségben.

A Jog és Igazságosság parlamenti képviselőivel folytatott megbeszélésekre abból az alkalomból került sor, hogy a Legfelsőbb Tanács képviselői azzal a szándékkal érkeztek Varsóba, hogy virágot helyezzenek el Marek Bezruczko tábornok sírjára.

Az 1920-as varsói csata színterét délről az Ukrán Népköztársaság egységei fedezték. Amikor augusztus 25-én véget értek a harcok északon, Szemjon Budyonny 1. lovashadserege Zamość felé indult. Augusztus 29-től 31-ig, amikor Józef Haller tábornok vezetésével lengyel erősítés érkezett, a várost Marek Bezruczko ezredes 6. Sichi mesterlövészhadosztálya védte. Korábban ezek az egységek a lengyel hadsereggel együtt elfoglalták Kijevet, és augusztus 31-én részt vettek Budyonny hadseregének Komarovnál történt legyőzésében. A testvériség szimbóluma

Marko Bezruczko tábornok támogatta Symon Petlura és Józef Piłsudski szövetségét és a lengyel-ukrán együttműködést Szovjet-Oroszország ellen. A leszerelés után Varsóban telepedett le. Ő volt az elnöke az Ukrán Hadtörténeti Társaságnak, amely a szovjetekkel vívott újabb háborúra készítette volna fel a kádereket. Varsóban halt meg 1944. február 10-én.

Marko Bezruczko a lengyel-ukrán katonai és politikai együttműködés szimbóluma. Ezért a Jog és Igazságosság képviselői és az ukrán képviselők e hagyományra való hivatkozásai nemcsak szimbolikusak, hanem geopolitikaiak is. Különösen az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási szerződés közelgő aláírásával összefüggésben.

A Jog és Igazságosság parlamenti képviselői levélben írták az ukrán parlamenti képviselőknek, akik részt vettek a varsói Wola ortodox temetőben Marek Bezruczko tábornok sírjánál tartott közös virágkoszorúzáson: "A lengyel-ukrán partnerségnek nagy hagyománya van, ezért érthetetlen, hogy a partnerség szükségességéről szóló meggyőződés nem párosul megfelelő történeti politikával, amely elősegíti azt, ami a történelemben összeköti nemzeteinket.

A közel 100 évvel ezelőtti fegyveres testvériség azonban ma is az együttműködés nagyszerű példája. Az ukrán katonák - a háború hősei - iránti tiszteletadás számunkra erkölcsi kötelességünk teljesítése is egy szövetségesünkkel szemben, akinek akkor nem tudtunk segíteni". A levél szerzői biztosították az ukránokat arról, hogy "Lengyelország és Ukrajna hazafiasan orientált politikai elitjének jelentős része számára országaink stratégiai partnersége a függetlenség és a hazánk elestével szembeni védelem legjobb garanciája".

Az ortodox temetőben tartott szertartást a PiS parlamenti képviselőinek találkozója követte: Jarosław Kaczyński elnök, Adam Lipiński alelnök, Marek Kuchciński, a szejm alelnöke és Krzysztof Szczerski európai parlamenti képviselő, valamint Lemberg és Kijev régió ukrán képviselői - Jarosław Dubnewicz az UDAR pártból és Julija Timosenko Batykivscsina pártjának képviselői: Mykola Kniazhytsky, a TBI független televíziós csatorna alapítója, Lidia Kotylak és Ihor Vasyunyk. Ezt követően közös lengyel-ukrán sajtótájékoztatót tartottak a Szejmben. Moszkva kudarca

A legtöbb lengyelt meggyőzték arról, hogy a saját külpolitikájuk feladása és az orosz és német érdekeknek való alávetettség biztonságot és jólétet hoz. Következésképpen megválasztották a PO-t, egy olyan pártot, amely éppen ilyen politikát folytat. Ennek eredményeképpen ma szomszédaink birodalmi politikája fenyeget minket.

Lengyelországgal már senki sem számol, mert gyenge - és saját elhatározásából. Saját államunk és gazdaságunk megreformálásához és visszaszerzéséhez azonban pontosan olyan független külpolitikára és szövetségesekre van szükség, amelyek ellenállnak a külső nyomásnak, például Oroszország részéről.

Ebben az összefüggésben a lengyel-ukrán együttműködés ma nagyon fontossá válik, mert Angela Merkel győzelme azt jelenti, hogy a Németországban létrejövő nagykoalícióban a kereszténydemokraták fogják diktálni a keleti politika irányát.

Az Unió, vagyis de facto Németország döntése, hogy társulási szerződést ír alá Ukrajnával, azt jelzi, hogy a német-orosz kapcsolatokban folytatódik a "durva barátság", és hogy a Kreml reményei, hogy Németországban az orosz párt, vagyis a szociáldemokraták, a posztkommunista baloldal és a Zöldek győzelmet aratnak, kudarcot vallottak.

A Snowden-művelet kudarcot vallott. Másrészt az ukrán elit úgy döntött, hogy független lesz Moszkvával szemben, és megvédi érdekeit, amelyek gyakran ellentétesek Oroszország törekvéseivel. Lehetőség számunkra A fent leírt geopolitikai helyzet lehetőséget teremt Lengyelország számára, hogy saját érdekeiért játszhasson, mint mindig, amikor a német-orosz szövetség lazul.

Ebben az esetben lesz egy másik, bár gyengébb tényező is - Ukrajna. Ha Lengyelország nem száll be a játékba, és továbbra is az orosz érdekek irányítják Ukrajnával szemben, akkor a nagyhatalmak által a térségünkben játszott bábuk leszünk. Oroszország továbbra is Lengyelországot fogja felhasználni Ukrajna ellen, felszítva a történelmi sérelmeket. Kijev viszont teljes mértékben Németországra támaszkodik, amely abban érdekelt, hogy gazdaságunk teljes mértékben a saját gazdasági érdekeitől függjön.

A célunk az kell legyen, hogy ne csak a lengyel-ukrán-orosz háromszögben, hanem a lengyel-ukrán-német háromszögben is játszhassunk. Ukrajna pozíciójának megerősítése Berlin és Moszkva irányában a mi helyzetünket is javítani fogja Németországgal szemben. Ha Lengyelország nem válik önálló tényezővé, akkor nem lesz képes belső változásokat elérni, és a mitikus ellenséggel szembeni steril küzdelembe süllyed.

Ezért nem kell aggódnunk amiatt, hogy az orosz ügynökök támadásai félreértéseket szítanak Lengyelország és Ukrajna között. Ellenfeleink ellentámadásait úgy kell kezelnünk, mint bizonyítékot arra, hogy az általunk választott út a helyes.

Facebook
Twitter

Események

parlamenti bizottságok

Jog és Igazságosság

Keresés

Levéltár

Levéltár
Ugrás a tartalomra