Klímasemlegesség

Az EU klímasemlegességének elérésére irányuló intézkedések az Európai Bizottság által 2018 novemberében közzétett, "Tiszta bolygót mindenkinek" című, 2050-ig szóló hosszú távú, alacsony szén-dioxid-kibocsátású uniós stratégia tervezetének közzétételével kezdődtek. "Tiszta bolygót mindenkinek" (COPA). A dokumentum átfogó megközelítést mutat be az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére az éghajlati semlegesség, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátása és eltávolítása közötti egyensúly elérése érdekében. Az éghajlati semlegesség elérése jelentős civilizációs kihívás, amely mindenekelőtt a fosszilis tüzelőanyagok energiatermelésre való felhasználásáról való elmozdulást, és ezáltal a jelenlegi energiaágazati működési modell radikális megváltoztatását igényli. Ezen túlmenően szükség lesz a társadalmak fogyasztási modelljeinek megváltoztatására és új, még kiforratlan technológiák alkalmazására. A változások a gazdaság valamennyi ágazatát érintenék, beleértve többek között az energiát, a mezőgazdaságot, a közlekedést, a kommunális és háztartási ágazatokat, a hulladékgazdálkodást stb.

A Lengyel Köztársaság kormánya a klímasemlegességről szóló tárgyalások kezdete óta hangsúlyozza, hogy bár a gazdaság és az energiaágazat fejlődése a mi érdekünk, ennek a polgárok, a gazdaság és az állam számára biztonságos módon kell történnie. Az EU csökkentési kötelezettségvállalásainak növeléséhez részletesen meg kell határozni a csökkentési teher tagállamok és gazdasági ágazatok közötti megoszlását. Ezen túlmenően a legsebezhetőbb iparágak, régiók és országok kompenzációs eszközeinek részletes leírását, valamint a célok eléréséhez szükséges megfelelő eszközök meghatározását is megköveteli.

Biodiverzitás

A tervezett jövőbeli közös agrárpolitika figyelembe veszi a környezetvédelmi kérdéseket, beleértve a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos kérdéseket is. Az új programozási időszakban egy új "zöld architektúra" rendszert javasolnak, amely egymást kiegészítő kötelező követelményekből és a környezetre (beleértve a biológiai sokféleséget is) és az éghajlatra kedvező mezőgazdasági gyakorlatokra vonatkozó további ösztönzőkből áll. A zöld architektúra első eleme a kötelező feltételrendszer lesz, amelyet a mezőgazdasági termelők önkéntes éghajlati és környezetvédelmi rendszerei, az úgynevezett ökorendszerek követnek, a következő, legambiciózusabb elem pedig a környezetbarát támogatási eszközök - a II. pillér keretében végrehajtott többéves környezetbarát kötelezettségvállalások - lesznek.

A környezetvédelmi intézkedések integrálása esélyt ad a környezetvédelmi és éghajlati célok hatékony elérésére. A stratégia végrehajtása pozitív hatással lehet a mezőgazdasági ágazatra, pl. a műtrágyák és növényvédő szerek ésszerűbb és optimálisabb felhasználása, a termékek piacainak létrehozása vagy megerősítése.
és szolgáltatások a mezőgazdasági ágazatban (biogazdálkodással kapcsolatos termékek, termékek és szolgáltatások, valamint
élőhelyek és fajok helyreállításával) vagy innovatív megoldások megvalósítása.

Megbeszélés az erdőgazdálkodásról

Az egyre növekvő környezetvédelmi ambíciók, beleértve az EU által meghatározott követelményeket és szigorításokat, mint pl.
az európai zöld megállapodásban foglaltak azt jelentik, hogy az erdőkkel kapcsolatos gazdasági célkitűzések megvalósulnak.
kevesebb, mint amennyit az erdei ökoszisztémák potenciális termelési kapacitása lehetővé tesz.

A környezetvédelmi és gazdasági célkitűzések összeegyeztetése érdekében fontos, hogy a régióban fennmaradjon a fenntartható erdőhasználat jelenlegi modellje, amelyet már most is a következőkkel összhangban hajtanak végre
a fenntartható fejlődés eszméjével összhangban álló természetvédelemmel.

A KAP-nak, valamint más - nemzeti és uniós - alapoknak lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy az erdőkben a fenntartható erdőgazdálkodás korlátozása nélkül lehessen forrásokat szerezni a környezetbarát, védelmi és oktatási intézkedésekre. A jelenlegi erdőgazdálkodási modellnek változatlanul kell maradnia, mert csak az a garancia, hogy a régió egyes országai folytatják saját multifunkcionális és fenntartható erdőgazdálkodásukat, garantálja az erdők természeti gazdagságának megőrzését, miközben erőforrásaikat a társadalmi és gazdasági igények kielégítésére használják fel.

Az energetikai átállás és annak hatása a mezőgazdasági termelésre

Az energetikai átállás tágabb értelemben szorosan kapcsolódik a vidéki területekhez. Egyrészt itt van a legnagyobb potenciál a megújuló energiaforrások (víz, biomassza, szél, napenergia) számára, másrészt ezeken a területeken fenyegeti leginkább az energiaszegénység. Ezért a megújuló energiaforrások használatában nagyszerű lehetőséget látunk a vidéki életkörülmények javítására és a mezőgazdaság új fejlődési lehetőségeire.. A Zöld Megállapodás számos kihívást hoz magával, elsősorban a környezetvédelem területén, de a mezőgazdasági termelés és feldolgozás versenyképességének fenntartása szempontjából is, amelyet nehéz lesz teljesíteni a stabil energiaellátás biztosítása, a kibocsátáscsökkentés lehetősége, valamint a mezőgazdaságból és az agrár-élelmiszeriparból származó hulladék és maradékanyagok kezelése nélkül.

Mezőgazdasági szempontból a legfontosabbak azok a RES-létesítmények, amelyek az energiatermelés mellett közvetlenül támogatják a mezőgazdaságot az éghajlati és környezetvédelmi célok elérésében. Az energetikai átmenet során ezért különös figyelmet kell fordítani a vízenergia és a mezőgazdasági biogázüzemek szerepére, amelyeket még mindig alábecsülnek.

Fontos megjegyezni, hogy ezekkel a megoldásokkal csökkenthetjük a mezőgazdasági tevékenység környezetre gyakorolt hatását, beleértve a víz, a talaj és a levegő minőségének javítását.

A kis vízerőművek lehetővé teszik a vízvisszatartás növelését, ami nagyon fontos a megfelelő talajnedvesség fenntartásához. A megnövekedett talajnedvesség a növénytermesztés növekedését eredményezi, ami viszont növeli a talaj szénmegkötést.

A mezőgazdasági biogázüzemek a mezőgazdaságból (beleértve az állati trágyát is) és az agrár-élelmiszeripari feldolgozásból származó melléktermékeket és maradékanyagokat hasznosítják, ezáltal csökkentve a tárolásukkal kapcsolatos gáz- és szagkibocsátást. Érdemes megjegyezni, hogy az állati trágya mezőgazdasági biogázüzemekben történő feldolgozása hozzájárul annak trágyázó tulajdonságainak javításához. Az így keletkező emésztőanyag a növények által könnyebben felvehető összetevőket tartalmaz, és mentes a különböző kórokozóktól, ami lehetővé teszi a műtrágyák és a kémiai növényvédő szerek használatának korlátozását.

Ezenkívül minden mezőgazdasági biogáz-berendezés a villamosenergia-termelés mellett lehetővé teszi a hő-, hideg- vagy gáznemű tüzelőanyag előállítását, ami jelentősen javíthatja a vidéki lakosok energiakomfortját és csökkentheti az energiatermelés költségeit. Mind a vízenergia, mind a mezőgazdasági biogázerőművek kiszámítható, szabályozható és időjárástól független energiatermelést tesznek lehetővé, ami nagy jelentőséggel bír a vidéki területek energiabiztonságának javítása szempontjából.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a megújuló energiaforrások nem fogják helyettesíteni a nagyüzemi, rendszerszerű energiát, de a vidéki területeken jelentősen támogathatják a nemzeti energiarendszer működését. Ezért különösen érdekelnek minket azok a megoldások, amelyek lehetővé teszik a fenntartható fejlődést mind a mezőgazdaság, mind a vidéki területek egyéb tevékenységei számára. Ezt szem előtt tartva azon dolgozunk, hogy energiaszövetkezetek formájában fejlesszük a prosumer energiát. Úgy véljük, hogy a saját szükségletekre történő helyi energiatermelés jó fejlesztési irány a meglévő erőforrások (víz, biomassza, szél, nap) hatékony felhasználása és a Green Deal célkitűzéseinek teljesítése érdekében.

Grzegorz Puda mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter