A Przemysl Sasok története rendkívül drámai és megható. 1918 őszén többek között a diákok is fegyvert ragadtak, sokszor életük legmagasabb árát fizetve hazájuk szabadságáért. A "Przemyśl, egy bátor város" című könyv bevezetőjében Marek Kuchciński azt írja:
1918-ban, amikor Lengyelország visszanyerte függetlenségét, Przemyśl az elsők között harcolt. Józef Panaś tiszteletes feltüzelte a harci szellemet. Ezúttal az ukránok ellen. 1918. november elejétől a przemyśli lakosok a San folyó feletti hidakért, kerületekért harcoltak, és ellentámadásokat indítottak Zasanból a város jobb partjára. November 11-én Przemyśl szabad volt! A lengyelek azonban tovább harcoltak Nizankowicében (december 10. és 13.) és más helységekben. A harcban minden generáció képviselői részt vettek, köztük a sasok - a przemyśli középiskolák diákjai (az elesetteket a főtemetőben lévő nagy jelképes sírba temették). Ez azonban nem lett volna lehetséges, ha a kialakuló nemzeti és nemzetek feletti közösség értékalapjai nem épültek volna ki a generációk során. Przemyśl ugyanis, mint a Lengyel Köztársaság számos hasonló városa, a különböző vallású és nemzetiségű lengyelek városa volt, és az egész Przemyśl területének identitását nemcsak lengyelek, hanem zsidók, ruszinok, ukránok, magyarok, osztrákok, csehek, németek és örmények is megteremtették.
Przemysl védelmezőinek síremléke Przemyslben
Az emlékmű terve 1037-ből (MNZP gyűjtemény)
A przemysli védőkről készült képek a przemysli Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származnak.
