1891.03.14-én Rzeszówban megszületett Józef Zając vezérőrnagy, a lengyel fegyveres erők pilótája. 1914 augusztusában csatlakozott a lengyel légióhoz, kezdetben a 3. gyalogezredben szolgált egy szakasz, egy század, egy zászlóalj és egy ezred parancsnokaként. 1917 júliusában a 6. gyalogezred parancsnoka lett, majd 1917. augusztus 1-jén átvette az 5. gyalogezred parancsnokságát. 1918. március 15-én Jozef Haller tábornok 2. dandárjával Ukrajnába ment, és 2 hónappal később fogságba esett a kaniówi csatában. Német, ahonnan megszökött, és Franciaországba menekült.
Szolgálata nem akadályozta meg abban, hogy tudományos karriert folytasson, mivel 1915 decemberében befejezte doktori tanulmányait, és megkapta a filozófia doktora címet.
Lengyelországba érkezése után, 1919 májusától Józef Haller tábornok hadseregkiképzési igazgatóságának szabály- és értelmezőbizottságát vezette, egyúttal a modlini és rembertówi gyalogsági iskolák egy csoportjának parancsnoka volt. Amikor kitört a lengyel-bolsevik háború, a frontra küldték. 1920. augusztus 17-én kinevezték vezérkari főnöknek, először az 5. hadsereg "Alsó-Visztula" hadműveleti csoportjához, majd a 2. hadsereg Északi hadműveleti csoportjához.
1926. április 12-én kinevezték a 23. gyalogoshadosztály parancsnokává Katowicében. 1936. augusztus 3-án a lengyel elnök kinevezte a Nemzeti Légvédelem felügyelőjévé.
1937-ben Henryk Wierszyłła kapitány irányításával pilótakurzust végzett. 1939. május 4-én megkapta a jogot, hogy viselhesse a 3. osztályú katonai pilótajelvényt. Repült többek között az RWD-8-assal. A szeptemberi hadjárat során ő volt a légi és légvédelmi főparancsnok.
A vereség után Románián keresztül Franciaországba jutott, ahol október 6-án a légierő és a légvédelem parancsnoki teendőivel bízták meg. 1940. február 22-én a lengyel légierő parancsnoka lett.
1940. július 1-jén elbocsátották posztjáról, hogy szeptemberben az I. hadtest parancsnokhelyettese legyen Skóciában. Egy évvel később átvette a lengyel hadsereg parancsnokságát a Közel-Keleten. 1942. május 3-án vezérőrnagyi rangra léptették elő. Ezután az I. Páncélos és Motorizált Hadtest parancsnoka lett Skóciában, 1946-ban pedig a hadsereg kiképzési felügyelőjeként szolgált.
1948-as leszerelése után a skóciai Edinburgh-ban telepedett le, ahol pszichológiát és művészettörténetet kezdett tanulni, és 1951-ben pszichológiából doktorált.
Többnapos betegség után 1963. december 12-én Ottawában halt meg.