Április 14-én az ukrán Verhovna Rada elfogadta Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök és kormánya lemondását, és Volodimir Trojszman leköszönő tanácsi elnököt választotta miniszterelnökké. A Petro Porosenko Blokk és a Jatsenyuk által irányított Népi Front kétpárti koalíciója által előterjesztett jelölését 257 képviselő támogatta (szemben a szükséges 226 képviselővel). Az oligarchák frakciói, az Újjászületés és a Nemzet Akarata, valamint a párton kívüli képviselők is az új miniszterelnök mellett szavaztak. A Verhovna Rada egyetlen határozatról szavazott, amely három pontot tartalmazott: Jacsenyuk lemondásának elfogadását, a kormánya jelentésének negatív értékeléséről szóló február 16-i határozat hatályon kívül helyezését és Hrojszman új miniszterelnökké választását. Valószínűleg ez a meglepő állásfoglalás volt az a feltétel, amely mellett Jatszenyuk lemondott.
A kormány összetételében jelentős változások történtek. Az összes miniszterelnök-helyettest leváltották, és sok új személy került a miniszteri posztokra. Sztepan Kubiv (BPP, az Ukrán Nemzeti Bank korábbi vezetője, korábban nyolc évig a PKO BP csoporthoz tartozó Kredobank elnöke) lett az első miniszterelnök-helyettes. Az elnök javaslatára kinevezett miniszterek (Sztepan Połtorak védelmi miniszter és Pavlo Klimkin külügyminiszter) továbbra is hivatalukban maradnak. Az új kormányt 239 képviselő támogatta.
A Verhovna Rada új elnöke a korábbi első képviselő, Andrij Parubij (Népi Front), az új első képviselő pedig Iryna Herascsenko (Porosenko Blokk).
Megjegyzés:
- Az új koalíció és kormány megalakítása a vártnál nehezebbnek bizonyult, és a tárgyalások során Petro Porosenko elnök még a parlament előrehozott feloszlatásával is fenyegetőzött, ami június közepén választásokat eredményezett volna. Míg az új kabinetben a Petro Porosenko Blokkja és a Jatsenyuk-féle Népi Front párt között viszonylag gyorsan megállapodás született a befolyás egyensúlyáról, váratlan akadályt jelentett a Porosenko és Hrojszman közötti vita, aki nem akarta a kormányban látni Vitalij Kovalcsukot, az Elnöki Adminisztráció elnökhelyettesét, és több minisztériumot is saját munkatársaival akart betölteni. Végül Hrojsman keresztülvitte követeléseit. Ez a vita nem a két politikus közötti konfliktus kezdete, hanem annak a tanúbizonysága, hogy Hroysman igyekszik megerősíteni pozícióját, mint önálló partner, és nem csupán az elnök elvárásainak tehetetlen végrehajtója.
- Azzal, hogy Porosenko közeli munkatársa, Hrosiman átvette a miniszterelnöki tárcát, az elnök de facto átvette az államért való teljes politikai felelősséget. Az új kormány támogatottsága azonban törékeny. A kétpárti koalíció 227 képviselője közül mindössze 206 szavazott Hrojszman kinevezése mellett - a hivatalosan az elnöki frakcióhoz tartozó, egyértelműen Európa-párti és korrupcióellenes képviselők egy csoportja (köztük Musztafa Najem és Szerhij Lescsenko) különösen vonakodik az új miniszterelnök kinevezésétől. Úgy vélik, hogy Hroysman túlságosan függ az elnöktől, ami rosszat ígér a reformfolyamatra nézve.
- Az új miniszterelnök és a kormány bizalmi szavazást nyert a hivatalosan ellenzékben lévő oligarcha frakciók és a frakción kívüli képviselők támogatásával, akiknek többsége a forradalom előtt Viktor Janukovicshoz kötődött. Ők lesznek a fő szavazatforrásai a de facto kisebbségi koalíciónak. Ez azt fogja jelenteni, hogy Porosenko kénytelen lesz engedményeket tenni üzleti érdekeiknek, ami rosszat ígér a reformfolyamatnak. Ezért várható, hogy az oligarchikus csoportok befolyása az államra nem csökken, hanem növekedhet. A vita menete azt jelzi, hogy a Radikális Párt és a Batykivscsina határozottan ellenzi majd az új kormányt, és előrehozott parlamenti választásokban reménykedik, míg a Lviv polgármesterének, Andrij Szadovnak az önsegélyezése egyes szavazatokban támogathatja azt.
- A kormány egy kompromisszum gyümölcse: mind Jacsenyuk közeli munkatársai (Arszen Avakov belügyminiszter, Pavlo Petrenko igazságügyi miniszter), mind Petro Porosenko (Jurij Stec tájékoztatási miniszter) benne vannak. Natalie Jaresko, a nyugati intézmények által magasra értékelt és Hroysmannal konfliktusban álló pénzügyminiszter elhagyta a kormányt. A posztját Alekszandr Daniluk, az elnöki adminisztráció eddigi helyettes vezetője vette át.
- A kormányválság megszűnése nem szünteti meg a gyökereit. Nem valószínű, hogy az ország reformfolyamata jelentősen felgyorsul, és hogy a jogalkotási munka színvonala jelentősen javulni fog. Az őszi parlamenti választásokra azonban nem sok esély van. Másrészt, ha a parlamenti bénulás ismét megismétlődik, akkor a korábbinál sokkal erősebb lesz a várakozás és a követelés, hogy az előrehozott parlamenti választásokkal együtt előrehozott elnökválasztásokat is tartsanak.
MELLÉKLET
Volodimir Hrojsman, Ukrajna miniszterelnökének életrajza
Volodimir Hrojsman 1978. január 20-án született Vinnicában egy zsidó családban, amely hat generáció óta a városban él. Édesapja, Borisz (1946-ban született) mérnök volt, a helyi rádióelektronikai üzemben dolgozott, 1990-től vállalkozó; édesanyja tanárnő volt (további részletek nem ismertek, valószínűleg korán meghalt). Boris Hrojsman még mindig vállalkozó, bár főleg Izraelben él.
Volodimir Troyssman még a középiskola elvégzése előtt, tizennégy évesen, apja cégénél kezdett el dolgozni lakatosként. Két évvel később csatlakozott a Junost' vállalat vezetőségéhez, amely a város legnagyobb bazárját irányítja, amely szintén Boris Hrojsman tulajdonában van. Az apja tulajdonában lévő különböző cégeknél dolgozott 2005-ig, amikor is kilépett az üzletből. Nyolc helyi jelentőségű vállalkozás (köztük egy bazár, egy cementgyár és egy aszfaltgyár) tulajdonosa vagy társtulajdonosa volt. 2005 után ezeket családtagjai (elsősorban az apja, esetleg a felesége és a testvére) ellenőrzik. Hrojsman állítása, miszerint polgármesterré válása óta nem vett részt üzleti tevékenységekben, hitelesnek tűnik (ezt nyilvánosan nem vitatják), de családja befolyásolhatta döntéseit.
2003-ban az Interregionális Személyzeti Menedzsment Akadémián (magánegyetem), 2010-ben pedig az Ukrajna elnöke alatt működő Nemzeti Államigazgatási Akadémián szerzett diplomát.
2002-2005 között Vinnitsa városi tanácsosa, majd megbízott polgármestere, 2006-2014 között pedig Vinnitsa polgármestere. Ebben a pozícióban számos tevékenységet végzett a város működésének javítása érdekében, többek között nemzetközi együttműködésből (svájci kormány) finanszírozva. Vinnicza az ő vezetése alatt Ukrajna egyik legjobban irányított és leginkább polgárbarát városaként szerzett hírnevet. 2010-ben újraindult a választásokon, és 78% szavazatot kapott; akkoriban a helyi marginális pártszervezet, az Ukrajna lelkiismerete védnöke volt. Később megalapította a Vinnitsa Európai Stratégia pártot, amely megnyerte a 2015-ös önkormányzati választásokat a városban. Polgármesterként elnyerte Ukrajna jelenlegi elnökének, Petro Porosenkónak a bizalmát, akinek Vinnicában van egy cukrászdagyára. 2010 óta az Ukrán Városok és Települések Szövetségének egyik alelnöke, és következetesen támogatja a települési önkormányzatok függetlenségének növelését.
2014 februárjában - valószínűleg Porosenko kezdeményezésére - Arszenyij Jacenyuk kormányában első miniszterelnök-helyettessé és regionális fejlesztési miniszterré nevezték ki. Feladatai közé tartoztak a "válságkezelő" intézkedések is (ő vezette a 2014 júliusában Donbasszban lezuhant Boeing 777-es lezuhanását kivizsgáló állami bizottságot). Miniszterelnök-helyettesként számos intézkedést kezdeményezett az állami tevékenységek racionalizálása és az állami irányítás decentralizálása érdekében. Ő volt Porosenko elnök legfőbb képviselője is a kormányban. Ekkor csatlakozott a Petro Porosenko Blokkhoz.
2014 októberében Petro Porosenko Blokkjának listájáról parlamenti mandátumot nyert, és - meglehetősen váratlanul, mivel Jatszenyuk utódjelöltjének tartották - 2014. november 27-én lemondott a kormányról, hogy átvegye a parlament vezetését. Ebben a pozícióban is elsősorban az államfő akaratának végrehajtója volt.
Nyíltan vállalja zsidó nemzetiségét, de egyes nyilatkozataiból kiderül, hogy nem vallásos. Felesége, Olena ukrán. Hrojsmenéknek három gyermekük van: Yulia (2014-ben Londonban tanul jogot), Christina (2014-ben középiskolás) és David (2011-ben született).
Hrosiman vagyonnyilatkozataiból kiderül, hogy több ingatlan tulajdonosa Vinnicában, és évi 1,4 millió hrivnya (kb. 48 000 euró) jövedelemre tesz szert, míg felesége szintén 1,2-1,4 millió hrivnya (kb. 41-48 000 euró) jövedelemre tesz szert vállalkozásából.
2011-ben a Lengyel Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
szöveg: Keleti Tanulmányok Központja
