Július 30-án a kárpátaljai Kalwaria Paclawska településen került sor a "19. és 20. század eseményei és személyei - Przemysl, a Przemysl régió és a Kárpátaljai Kárpátalja a Kárpátaljai Európában" című sorozat harmadik konferenciájára, amelyet a 30 év után újraindított, önálló kulturális közegből indult Przemysl Kulturális Társaság szervezett.
A rendezvény házigazdája a PTK elnöke, a Külügyi Bizottság elnöke, Marek Kuchciński volt, majd az egyház prominens személyiségeiről és az értékek közép-európai megítélésére gyakorolt hatásukról tartott előadást Prof. Włodzimierz Bernacki, Dr. Molnár Imre Magyarországról, Dr. Jan Musiał és a gárdista Fr. Krzysztof Hura.
- Ez az egész környezet, a különböző kezdeményezések, elképzelések és környezetek sora, amelyek a nagy Szolidaritás mozgalomban, itt a Przemysl régióban zajlottak, kezd egy kicsit elmosódni. Úgy gondolom, hogy folytatnunk kell ezt a munkát. Ez az első. Másodszor pedig fontos, hogy a jövőre is gondoljunk, és ezért olyan emberek, alakok, kiemelkedő emberek életét hozzuk felszínre, akiket elfelejtettek vagy alábecsültek" - mondta Marek Kuchciński. - Olyan személyiségek, mint Ignacy Tokarczuk érsek, Wenanty Katarzyniec atya és Esterházy János alakították a közép-európai erkölcsi magatartást. A mi részünk Európa nagy szellemi gazdagsága és hitünk ereje. Ezt a hagyományt büszkén meg kell őriznünk. Szükségünk van tekintélyre, szeretetre, tiszteletre, alázatra, igazságosságra, kapcsolatépítésre. Reményre van szükségünk. Ezért térünk vissza olyan emberek történeteihez, akik erkölcsi iránymutatók" - tette hozzá a házelnök.
- Ha ma az egyház kiemelkedő személyiségeiről beszélünk a 19. században, akkor egy olyan korról beszélünk, amikor a világnak azon a részén a legtöbb nemzetnek nem volt állami létjogosultsága, olyan személyiségekről beszélünk, akik tekintélyt élveztek. Ma Nyugat-Európában nehéz lenne megérteni, hogy ezek a személyiségek miért olyan fontosak számunkra. Ők voltak azok, akik felépítették az identitástudatot és azt, amit mi hagyománynak nevezünk" - érvelt Włodzimierz Bernacki professzor. Emlékeztetett arra is, hogy szellemi elitünket nemcsak a felosztás alatt, hanem a háború után, a kommunizmus alatt is brutálisan megsemmisítették. '89 után olyan csoportok alakultak ki a mi európai országainkban, amelyek megpróbáltak visszatérni a tekintélyekhez, az alapvető fontosságú értékrendhez. Ugyanakkor felvázolta a tekintélyről való nyugat-európai gondolkodás veszélyét, amely a tekintélyelvűséghez vezet.
- A lengyel-magyar barátság Isten ajándéka és szent, ahogyan szent a galíciai föld is, ahol 70 ezer magyar katona van eltemetve" - kezdte előadását Dr. Molnár Imre. Galíciából származik Esterházy János, egy magyar arisztokrata és egy lengyel grófnő fia, akinek állásfoglalása kifejezi keresztény és nemzeti identitását - aki 1939-ben, amikor arra biztatták, hogy pártját alakítsa át náci párttá, azt válaszolta: A mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt. Esterházy ezzel arra figyelmeztetett, hogy az a nemzet, amelyik megfosztja Istent a hagyományaitól, hanyatlásra van ítélve. Lengyelország szeptemberi veresége után megszervezte a lengyel katonák Magyarországra történő átcsoportosítását. A háború után szovjet gulágokra került, majd egy csehszlovák börtönben életfogytiglani börtönbüntetést kapott, és 1957-ben kimerültségben meghalt.
Egy másik, Dr. Jan Musial által bemutatott alak nemcsak az Isten felé vezető szép útja vagy a kommunista rendszerrel szembeni rendíthetetlen kiállása miatt figyelemre méltó, hanem a híveihez való közelsége miatt is - a Kálvária-konferenciára érkezettek közül sokan személyesen ismerték Ignatius Tokarczuk érseket, és úgy ismerték őt, mint "az egyházmegye pásztorát, aki elkötelezett az iránt, hogy az egyházmegyét egyre inkább Isten házává tegye, hogy minél több Isten legyen minden döntésben és az egyházmegye népének szívében". "Az igazság prófétája leszek, Krisztus hírnöke, népének pásztora, de nem írásban, hanem tettekben" - mondta - Tokarczuk érsek kijelentette és tettekre váltotta. Az igazságnak jelentős helye volt a püspök szolgálatában. Különösen a prédikációiban élt vissza vele, olyannyira, hogy a przemyśli szeminárium papjai versenyeket rendeztek, hogy ki kapja el a legtöbb példát a szóból. A jót érdem nélkül kapjuk - mondta -, mert mi magunk is jók vagyunk Isten szemében, a szépséget kötelezettség nélkül kapjuk, de az igazságot kapjuk. Aki elfogadja az igazságot, annak aszerint kell élnie. Akkor egyszerre lesz jó és szép.
Végül a szintén ferences Wenanty Katharine atya profilját mutatta be a Kálvária őrzője, Krzysztof Hura atya. A szent olyan szokatlan figura volt a helyiek számára, hogy az elnéző ünnep után magukkal vittek egy földdarabot, amely alatt ő feküdt. A P. Wenanty iránti nagy érdeklődésről tanúskodik az is, hogy 85 olyan könyv jelent meg róla, amilyet még egyetlen más szent sem látott. A boldoggá avatási eljárás megindítására törekvő P. Maximilian Kolbe is nagy hatással volt rá, felidézve, hogy barátja nem próbált rendkívüli dolgokat tenni, hanem hétköznapi tetteket hajtott végre rendkívüli módon. Az egyik bűnbánó, akit mindkét lábától megfosztottak, és aki meggyónt, visszaemlékezett: "Keserűség, kétség: ő mindent tudott jóval enyhíteni! Mindig, miután meggyóntam előtte, boldog béke szállta meg a lelkemet: úgy éreztem, hogy egy szentnek gyóntam".
mo, fotó
