1951. március 1-jén meggyilkolták a "Szabadság és Függetlenség" Egyesület negyedik vezetőségének tagjait, élükön Łukasz Ciepliński "Pług" alezredessel, akit 2007-ben Lech Kaczyński elnök posztumusz a legmagasabb lengyel kitüntetéssel, a Fehér Sas-renddel tüntette ki.

Ennek az eseménynek az emlékére március 1-jén ünnepeljük az Elhunyt Katonák Nemzeti Emléknapját. Tisztelettel adózunk annak a 200 000 földalatti katonának, akik az 1944-1955-ös kommunistaellenes felkelésben harcoltak. Közülük mintegy 20 000-en haltak meg a harcokban, 8 000-et halálra ítéltek, közülük 4 500-at kivégeztek.

Az utolsó bujkáló katonát 1963 októberében ölték meg. Március 1-jén a Lublin melletti Piaskiban lévő emlékművénél a Jog és Igazságosság politikusai virágokat helyeznek el és gyertyákat gyújtanak az összes Wyklaniec-katona tiszteletére.

A fényképen (forrás IPN): balról: Stanislaw Kuchcewicz "Wiktor", N.N., Jozef Franczak "Lalek", Walenty Waskowicz "Strzała". - szerk.

A 20. századi Lengyelország történelmének egyik leghősiesebb, de egyben legtragikusabb oldalát írták meg a vilniusi brigádok, a Szabadság és Függetlenség Szövetség, a Nemzeti Katonai Szövetség, a Nemzeti Fegyveres Erők, a Lengyel Földalatti Hadsereg, a Honi Hadsereg Ellenállási Mozgalom és több száz kisebb szervezet és egység katonái és résztvevői, akik a szovjet megszállás és a kommunista rendszer ellen léptek fel. Sokuknak még ma sincs meg a sírja.

Az osztályok katonái nemcsak az életükkel fizettek a független Lengyelországhoz való hűségükért. Azokat, akiknek sikerült megszökniük a kommunista börtönökből, évtizedeken át üldözték és zaklatták, néhányukat egészen 1989-ig. Az elnyomás a családjaikat is érintette.

Az "elátkozott katonák" kifejezés jól jellemzi a sorsukat. A kommunistáknak nem volt elég a haláluk vagy az évekig tartó üldözésük; meg kellett fosztaniuk őket becsületüktől és meg kellett gyalázniuk emléküket. Sajnos, még ma sincs hiány azokból, akik ezeket a vádakat ismételgetik. A "hatalom elkövetőinek" befolyásos gyermekei és unokái mindent megtesznek azért, hogy ne derüljön ki az igazság az őseik idegen hatalmat szolgáló, igazságügyi bűncselekményekben részt vevő, hamis szóval gyilkoló szerepéről.

Ugyanakkor sok kommunista bűnöző még mindig büntetlenül marad, sokan magas nyugdíjat kapnak, és megtartják a viaszos rangokat és kitüntetéseket. A kommunista diktatúra egykori aktivistái és a biztonsági apparátus egykori munkatársai még mindig aktívak a közéletben, az államigazgatásban, a médiában és az egyetemeken. Ezekben a környezetekben a felszabadított katonák emlékét még mindig elfojtják és rágalmazzák.  

A Jog és Igazságosság Párt arra szólít fel, hogy a háború utáni antikommunista felkelés katonáinak emlékét méltóképpen tiszteljük, hogy a hivatalokban, iskolákban és otthonainkban tűzzük ki a zászlókat, hogy vegyünk részt a megemlékezéseken, hogy imádkozzunk a meggyilkoltakért, megöltekért és a börtönben elhunytakért. Felszólítjuk az állami és helyi hatóságokat, hogy szervezzenek megemlékezéseket.

Elvárjuk, hogy a közmédiában és az oktatási intézményekben megszűnjön a de facto cenzúra, amely korlátozza a lengyel titkosszolgálati hadseregnek szentelt oktatási és művészeti programok megvalósítását. Arra számítunk, hogy a nemzeti emlékhelyekről szóló törvényt, amelyet a kormánykoalíció eddig blokkolt, elfogadják.

A köztársaság függetlenségéért harcolók emléke nemzeti kötelességünk. Lengyelország soha nem fogja elfelejteni hőseit.

A Politikai Bizottság

Jog és igazságszolgáltatás