A weimari háromszög államai parlamentjei elnökségeinek (a lengyel Szejm elnöksége, a Francia Köztársaság Nemzetgyűlése és a Német Bundestag elnöksége) második háromoldalú találkozójára július 4-5-én került sor Krakkóban.

Az első találkozóra 2010 nyarán került sor a németországi Essenben.

• A napirenden a következő témák szerepeltek:

Az Európai Unió jövője a gazdasági és monetáris unió reformjával összefüggésben

(hangszórók: Claude Bartolone - Franciaország, Wolfgang Thierse - Németország, Jerzy Wenderlich - Lengyelország).

2. közös biztonság- és védelempolitika

(hangszórók: Ruprecht Polenz - Németország, Wanda Nowicka - Lengyelország, Danielle Auroi - Franciaország).

3. Európai szomszédságpolitika, déli dimenzió és keleti partnerség

(hangszórók: Norbert Lammert - Németország, Cezary Grabarczyk - Lengyelország, Claude Bartolone - Franciaország).

Fénykép: Krzysztof Białoskórski.

Az első kiadásban A felszólalók hangsúlyozták, hogy a válság és a kapcsolódó problémák - például a munkanélküliség vagy az ifjúsági együttműködés - miatt szorosabb együttműködésre van szükség az uniós országok között, és hogy meg kell erősíteni a nemzeti parlamentek szerepét.

Az integráció következő lépései, a közös valuta (euró) és a költségvetési paktum került megvitatásra. Wolfgang Thierse, a Bundestag alelnöke többek között rámutatott a meghozott intézkedések elfogadásának fontosságára.

A vita során Marek Kuchciński, a lengyel szejm alelnöke, a legnagyobb ellenzéki párt képviselőjeként rámutatott, hogy Lengyelországban a költségvetési paktum jóváhagyását a kormány parlamenti többsége hozta meg, egy ilyen megállapodásokra nem előírt eljárással és az alkotmányt (90. cikk) megsértve. Ezért ezeket a kérdéseket az Alkotmánybíróság döntené el.

Az eurót Lengyelországban sem fogadják el - a lengyelek 50%-je ellenzi az euró bevezetését. Marek Kuchcinski szintén felhívta a figyelmet a föderalista törekvések negativitására.

Ezzel kapcsolatban nemcsak Lengyelországban, hanem Hollandiában és az Egyesült Királyságban is szkeptikusak. A Jog és Igazságosság szerint az Európai Uniónak módosítania kell az integráció ütemét és területeit. Először is alaposan felül kell vizsgálni az integráció eddigi előrehaladását és annak a nemzeti alkotmányokkal való összeegyeztethetőségét. Ez a megközelítés összhangban van a nemzeti parlamentek szerepének növekedésével kapcsolatos elvárásokkal.

A közös biztonság- és védelempolitikáról a felszólalók szerint el kell mélyíteni az uniós országok közötti együttműködést a Weimar Plusz nyilatkozat alapján, amelyet 2012. november 15-én írtak alá Lengyelország, Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Franciaország kül- és védelmi miniszterei. Ennek a fokozottabb részvételnek ki kell terjednie olyan kérdésekre is, mint például az EU katonai műveleteinek/misszióinak előkészítése az USA Európa körüli területekről (Afrika, Közel-Kelet) való "kivonulása" miatt.

Marek Kuchciński házelnök-helyettes a vitában hangsúlyozta, hogyhogy az európai védelmi politikát az összes uniós tagállam védelmének megerősítésével kell felépíteni, de a NATO-val való együttműködés keretében. Arra is rámutatott, hogy az uniós országoknak időt kell adni arra, hogy megismerjék a biztonságról és védelemről, valamint a fegyveriparról készülő jelentéseket.

Az európai szomszédságpolitikáról A felszólalók kiemelték a keleti és déli országok bonyolult helyzetét, ahol a választott kormányokat megbuktatják, és a támogatott országokban nem mindig mutatkozik reformakarat (N. Lammert: az EU-ban néha túlbecsülik a szomszédos országok változásaira gyakorolt befolyásunkat. Joguk van ahhoz, hogy az általánosan elismert demokratikus értékek keretein belül fejlesszék magukat. Új kapcsolatra van szükség a civil társadalom és az államapparátus között).

Cezary Grabarczyk kiemelte a keleti partnerség országainak eredményeit, amelyeket a pénzügyi támogatás elosztását kísérő "többet többért többet" elvnek kell jellemeznie. Claude Bartolone a pénzügyi támogatás következő évi elosztását javasolta: 2/3 a déli irányban, 1/3 a keleti irányban.

A vita során Marek Kuchciński megjegyezte, hogyA vita ezen részének fő következtetése az, hogy az európai szomszédságpolitika válságban van, mert sem keleten, sem a Kaukázusban, sem délen nincs stabilitás. Az EU-nak a lehető leghamarabb konkrét tagsági perspektívát kell kínálnia Grúziának, Moldovának és Ukrajnának.

Ha ez nem történik meg, elveszítjük ezeket az országokat és társadalmakat. Azt javasolta, hogy térjünk vissza az európai szolidaritás alapjaihoz, amely alatt azt értjük, hogy az ember képes megosztani a vagyonát azokkal, akiknek a legnagyobb szüksége van rá, különösen a kommunista korszakot túlélő keleti nemzetekkel.

Rámutatott a keleti partnerség és a déli irány közötti nagy különbségre is: a keleti partnerség (hat ország) számára 2012-ben az EU 600 millió eurós támogatást különített el, Törökország számára pedig 800 millió eurót, noha technikailag nem a szomszédságpolitika része, hanem tagjelölt ország.

A szomszédságpolitikában a támogatás kiegyensúlyozatlanságának másik példája a hitelkeretek: a keleti országokra legfeljebb 150 millió eurót különítettek el, de a déli országokra akár 1 milliárd eurót is, ahol ezek a források nagyrészt elvesztek (Egyiptom, Líbia, Szíria).

Azt is javasolta, hogy a keleti partnerség megerősítésének egyik eszköze legyen a Kárpátok-stratégia, mint a Kárpátok országai - köztük Ukrajna - közötti koordináció eleme.

A weimari háromszög parlamentjeinek következő találkozóját három év múlva Franciaországban tervezik.