Interjú a Magyar Nemzetnek:
Az európai konzervatív pártok, különösen a Fidesz, a Jog és Igazságosság és az olasz Liga az elmúlt hónapokban intenzíven tárgyaltak a lehetséges intézményesített együttműködésről. Lesznek-e kézzelfogható eredményei ezeknek a megbeszéléseknek?
Ez már megtörtént. A modern világban nincs szükségünk téglából és halottból álló intézményre ahhoz, hogy egy állandó együttműködési mechanizmushoz hasonlót hatékonyan életre keltsünk, és a Visegrádi Csoport kiváló példa erre. Máskülönben nehéz lenne egyáltalán elmozdulni a megszokottan nem kifinomult tagadás fázisából a valóságot - beleértve az Európai Unió jövőjét is - közösen teremtő gondolkodás és cselekvés felé.
Egyébként A konzervatív és jobbközép erők varsói csúcstalálkozója December 4-én megismételtük, hogy határozottan ellenezzük az EU szuperállammá vagy föderációvá való átalakítására irányuló német elképzelést. Közös célunk, hogy az EU visszatérjen a gyökereihez, Robert Schuman elképzelésének megfelelően, amely szerint az EU egyenlő, szabad és szuverén államok közössége. Néhány kérdésben eltér a véleményünk. Ennél is fontosabb azonban, hogy megvitattuk, van-e közös jövőképünk, elég erős akaratunk ahhoz, hogy egy olyan politikát folytassunk, amely egy erős Európai Unióhoz vezet, amely a polgárok és a szuverén államok erejével erős. Egy olyan Uniót, amely a polgárai problémáinak megoldásával foglalkozik, és nem azzal, hogy a valós kihívásokkal szemben mellékes problémákat és helyzeteket teremtsen.
A lengyel alkotmánybíróság a közelmúltban a lengyel jognak elsőbbséget adott az uniós joggal szemben, ami feldühítette az uniós intézményeket és a nyugat-európai kormányokat. Kitart-e Varsó álláspontja mellett még az esetleges súlyos pénzügyi szankciók ellenére is?
Minden tisztviselőnek, minden intézménynek, beleértve az uniós intézményeket is, a jogszabályok alapján és azok keretein belül kell eljárnia. Ez a jogállamiság egyik alapelve. Az EU működéséről szóló szerződés 1. cikke kifejezetten kimondja: "Ez a szerződés megszervezi az Unió működését, és meghatározza hatáskörének gyakorlására vonatkozó területeket, határokat és feltételeket". Ha az élet valamely területe, például az igazságszolgáltatás, az Unió valamennyi tagállamának akaratából nem tartozik az EU hatáskörébe, akkor ezt tiszteletben kell tartani. Varsó tiszteletben tartja a többi fővárosnak a szerződésben kifejezett akaratát, és ugyanezt várja el az uniós szervektől is. Pénzügyi szankciók kiszabása valakire, bárki legyen is az, amiért nem hajlandó megszegni a szerződés rendelkezéseit, csak olyan politikusok fejében merülhet fel, akik, ha egyáltalán gondolkodnak, biztosan semmi jót nem gondolnak az EU-ról, és nem kívánnak neki jó jövőt, hanem csupán a túlélését.
Ahogyan az már sokszor megtörtént a karlsruhei német alkotmánybíróság és más alkotmánybíróságok esetében is, a mi esetünkben 2005-ben, 2010-ben és 2011-ben, az Európai Bizottság határozatai, az Európai Bíróságnak a szerződések hatáskörén kívül eső aktusai érvénytelenek. Ilyen esetekben az alkotmány és a nemzeti alkotmánybíróság döntése az egyetlen és döntő. Minden politikus, aki ezt figyelmen kívül akarja hagyni, törvényt sért.
(3) Egyetért-e Ön azzal, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament már túllépte hatáskörét, és politikailag elfogult szervekké vált?
Igen. Ehhez a legcsekélyebb kétség sem férhet. Mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament évek óta sokkal tovább megy, és olyan ügyekbe avatkozik be, amelyek teljesen kívül esnek a Szerződések által rájuk ruházott hatáskörökön. Ezt a tendenciát Jean-Claude Juncker indította el, aki bejelentette, hogy vezetése alatt az Európai Bizottság politikai szervvé válik. Hasonló jelenség figyelhető meg az Európai Parlamentben is, amelyet a baloldali-liberális erők uralnak. Azért támadják a varsói és budapesti konzervatív kormányokat, mert nem tudják elfogadni, hogy egyes nemzetek van más világnézetek, mint a brüsszeli mainstream.
Lengyelország először néz szembe az illegális bevándorlás komoly hullámával. Elégséges lesz-e a lengyel-fehérorosz határ védelmére tervezett fal?
A lengyel-fehérorosz határon kialakult válsághelyzetnek kevés köze van a migrációs válsághoz. A migránsokat a fehérorosz KGB, a hadsereg és a határőrség hozza be és használja fel. Részben a Lukasenko-rezsim növekvő problémái miatt, részben, vagy inkább elsősorban a Kreml Ukrajnával és általában Európával szembeni politikája miatt, ahol buzgón alkalmazzák az erőszakot, a megfélemlítést, a korrupciót, a divide et impera politikáját és minden mást, ami az orosz birodalom újjáépítését szolgálja. Ebből a szempontból az erődítmények építése a határon ugyanolyan fontos, mint az Unió azon tagállamainak befolyásolása, amelyek még mindig úgy gondolják, hogy a megbékélés, a baráti telefonhívások politikája megfékezheti a Kreml növekvő étvágyát.
5. Számíthat-e Lengyelország az uniós partnerországok és az uniós intézmények segítségére ebben a küzdelemben?
Mint mikor, mint mikor. Tagadhatatlan, hogy Magyarországnak a schengeni megállapodások védelmében kifejtett, a nyilvánosság előtt még mindig alulértékelt munkájának és álláspontjának köszönhetően nemcsak azt sikerült elérnie, hogy az elkövetkező években csökkenjen az illegális bevándorlás az EU-ba, hanem azt is, hogy a hangja Több ország, például a Visegrádi Csoport, Amíg mindannyian egységesen cselekszünk, ez hamarosan többségi, egyetemes hanggá válhat. Erről szól a szabadság jelensége, Európa évszázadok óta tartó ereje. Amíg ezt nem veszítjük el, amíg az Unió Unió marad, addig az Unió és mindannyian egyénileg is nagy hasznát vesszük az elkövetkező évtizedekben.
6 A migrációs válság kezelésével kapcsolatos vélemények az Európai Unióban igen eltérőek. Ilyen viták és nézeteltérések közepette hogyan lehet megállítani a migránsok Európába áramlását?
A hatályos jogszabályok, a Schengeni Szerződés rendelkezéseinek betartása. Azok, akik nem szegik meg a törvényt, és nem próbálják meg illegálisan átlépni a határt, jogosultak menekültstátuszért folyamodni. Ennyi az egész.
Ami nem mentesít minket a kötelességünk alól, hogy tisztázzuk a helyzetet, hogy segítsük - akár anyagilag is - a világ azon országait és népeit, amelyek mindennek ellenére kevésbé szerencsések voltak a történelem során, Európán kívül élnek, nem a Visztulán vagy a Dunán születtek.
