A kárpátaljai Cisowa Arborétum fiókja július 3-án a Przemyśl Kulturális Egyesület konferenciájának adott otthont "A Lengyel Kulturális Egyesület. A XIX. és XX. század eseményei és személyei - Przemyśl, Ziemia Przemyska és Podkarpacie a Kárpátalján.
- Nemcsak Podkarpacie földjére összpontosítunk, hanem egész Közép-Európára, a Kárpátok Európájára. Így csatlakozunk a régió attribútumainak, szimbólumainak kereséséhez, megmutatva, hogy Közép-Európának saját identitása van" - mondta a külügyi bizottság elnöke, Marek Kuchciński, aki egyben a reaktivált Társaság elnöke is. amely a nyolcvanas években működött, és többek között a "Cultural Strych", a "Spojrzenia Przemyskie" című lapokat adja ki, valamint kiállításokat vagy a világ minden tájáról érkező értelmiségiek találkozóit szervezi.
A cisowai konferencia volt a második találkozó a sorozatban, az előzőre az Europa Karpat konferencián került sor idén májusban. A találkozó fő témája a kulturális és természeti örökség volt, amelyet többek között Jan Gwalbert Pawlikowski és Jerzy Piórecki munkássága példázott, amint azt az Arborétum igazgatója bemutatta. Narcissus Piórecki és a Tudomány Barátainak Társasága elnöke Waldemar Wigluszvalamint a Kárpátok képei jeles személyiségek, köztük Stanisław Vincenz, Kazimierz Wierzyński és Szent János Pál műveiben, amelyeket prof. Krzysztof Dybciak, akinek előadását teljes egészében bemutatjuk:
Az örökség az az örökség, amelyet az előző generációktól kapunk, és amellyel az utánunk jövőket felszereljük. Nincs több olyan hely a Földön, amely változatlan, átalakítatlan vagy az emberi tevékenység által lerombolatlan lenne.
Nincs mivel dicsekednünk, és még a szégyen sem elég, ha azt nézzük, hogy milyen természeti állapotot adunk át a Föld fiatalabb lakóinak. Az önzés, a kapzsiság, a tudáshiány és a közjó saját érdekeknek való alárendelése szomorú táján azonban találkozunk kiemelkedő személyiségekkel - útjelzőkkel. Ezek az emberek bátorságukkal, tehetségükkel és kemény munkájukkal a múltban és most is megpróbálták megőrizni, védeni vagy legalább leírni a természet egy darabját, amelyet szerettek" - mondta a Bolestraszycei Arborétum igazgatója a Przemyśl Kulturális Egyesület vasárnapi konferenciáján a Podkarpacie régióban található Cisowa-i kirendeltségen. Narcyz Piórecki a XIX. századi lvivi és Przemyśl környéki botanikusok, köztük Jan Gwalbert Aleksander Pawlikowski, aki 1934-ben a természet védelméről szóló, 1949-ig érvényben lévő parlamenti törvény elfogadásához vezetett, amely kimondta, hogy "a természetet a maga teljességében védik, beleértve a földet, annak képződményeit, barlangokat, álló- és folyóvizeket, vízeséseket, vízpartokat, állatok, növények, ásványokat és fosszíliákat".
Az oktatási miniszter volt az ACI-konferencia különleges vendége Przemyslaw Czarnek és a Nemzeti Környezetvédelmi Alap alelnöke Slawomir Mazurek.
Slawomir Mazurek Bemutatta az NFOŚ által támogatott feladatokat, azaz a fenntartható fejlődést, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, az energetikai átmenetet, a megújuló energiaforrásokra való átállást, az ökomobilitást, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású zártkörű gazdaságot, a víz ésszerű felhasználását. - Ami a közelmúltig csak egy ötlet vagy vízió volt az ökológia területén, az ma már aktuális kihívássá válik a szemünk előtt, és egyre gyakrabban mindennapi gyakorlat" - hangsúlyozta a Nemzeti Környezetvédelmi Alap elnökhelyettese. Mazurek rámutatott, hogy a zöld forradalomként emlegetett nagy klímareform a gyakorlatban szinte minden ágazatra kiterjed. A háború és a forradalom hatásait már minden háztartás érzi, és a lengyel államnak a maga struktúráival jól fel kell és fel van erre készülve.
Przemyslaw Czarnek elmondta, hogy a keresztényellenes kulturális és társadalmi forradalom idején a gyermekek és a fiatalok számára az emberről, a társadalomban betöltött szerepéről és természetéről alkotott valódi kép közvetítése, beleértve a szexualitásról szóló információkat az emberek közötti szeretet összefüggésében, szükségesnek tűnik ahhoz, hogy megmentsük és átadjuk a következő generációnak a latin, keresztény civilizáció örökségét és alapjait - mondta.
Azt is kifejtette, hogy a közelmúlt történelmének a jelen összefüggésében történő tanítását újra be kell vezetni a Történelem és jelen tantárgy keretében.
- A lengyelek fiatalabb generációi nem ismerik a közelmúlt történelmét és azokat a történelmi folyamatokat, amelyek közvetlen hatással vannak a jelenlegi valóságra. Ezért olyan érzékenyek a számukra káros manipulációkra. Véget vetünk ennek. A középiskola első és második évfolyamán mindenki számára új tantárgyat vezetünk be" - mondta.
- Ha a társadalom közös javáról beszélünk, akkor ez nem választható el a sajátos kulturális örökségtől. Az "örökség" szó azonban egyszerre jellemez valamit, ami ma is jelen van, és azt is, ami a történelemből származik. Igen, örököltünk bizonyos módokat a közjó ápolására - ez tesz minket például lengyelekké, és nem németekké vagy oroszokká. Mi lengyelek viszont a Lengyel-Litván Nemzetközösség gazdag kultúráját örököltük - mind az Első Köztársaság hosszú történelmében, mind a sokkal rövidebb, de annál fontosabb történelmében, amely a 19. századon és az új függetlenségen, majd a háború és a rabszolgaság rendkívül nehéz időszakán át egészen a Harmadik Köztársaságig és napjainkig tart" - hangsúlyozta a miniszter.
- Egyértelmű, hogy mind az oktatásunknak, mind a lengyel állam oktatáspolitikájának a lengyel kulturális örökségből kell kiindulnia, és azzal összhangban kell maradnia. Ez egyébként egy széles terület, mert az örökségünk egyben bizonyos javak és elvek, valamint a készség arra, hogy toleránsan tiszteljük a más kultúrájú vendéget vagy menekültet" - mondta a miniszter.
Fotó: Marta Olejnik
