Jerzy Giedroyć 2000. szeptember 14-én halt meg. Soha nem kételkedett abban, hogy a kommunizmus összeomlik, és Lengyelország visszanyeri függetlenségét. Giedroyc számára a politika volt a legfontosabb, de a kultúra elválaszthatatlan része volt. A Gustaw Herling-Grudziński által a lengyel irodalom nagy kertészének nevezett Giedroyc tökéletesen ötvözte ezt a két területet. 1929-től 1935-ig a Mezőgazdasági Minisztériumban sajtó- és parlamenti referensként, 1935-től pedig az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban az Elnökségi Osztály vezetőjeként dolgozott.
A második világháború kitörése után Jerzy Giedroyćot az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium alkalmazottjaként Romániába evakuálták. Innen Isztambulba, majd Palesztinába ment, ahol csatlakozott a Független Kárpáti Lövészdandárhoz. Részt vett a líbiai hadjáratban és a tobruki csatákban.
1943-1944-ben Giedroyć Władysław Anders tábornok második lengyel hadtestének propagandahivatala folyóiratok és katonai kiadványok osztályának vezetője, az olaszországi Gallipolinál a páncélos fegyverek kiképzőközpontjának munkatársa, majd 1945-ben a londoni Kormányzati Tájékoztatási Minisztérium európai osztályának igazgatója volt.
Az általa 1947-től szerkesztett Kultúrába - a lengyel emigráció legfontosabb folyóiratába - a PRL cenzúra számára elfogadhatatlan műveket csempészett be. A legkiválóbb írók közül néhányan írtak neki: Herling-Grudziński, Gombrowicz, Miłosz, Różewicz, Hłasko, Czapski, Mrożek...
