A Szejm épületében állandó kiállítás nyílt a két világháború közötti időszakban hivatalban lévő marsallok portréiból. Ez az első festménygaléria a Ház történetében, amely egyedülálló módon állít emléket a kiemelkedő államférfiaknak, emlékeztetve arra, hogy milyen fontos szerepet játszottak a független Lengyel Köztársaság kialakításában és újjáépítésében.
Emlékezés és tiszteletadás
A Wiejska utcai épületben 2018. november 9. óta látható a Szejm marsalljainak festett képeit bemutató kiállítás a második Lengyel Köztársaság idejéből. Az esemény a Lengyelország függetlenségének visszanyerése 100. évfordulójának és a Lengyel Köztársaság parlamentarizmusa 550. évfordulójának megünnepléséhez kapcsolódó rendezvénysorozat része. A kiállítás gondolata - amint azt a vállalkozás kezdeményezője, Marek Kuciński, a szejm elnöke hangsúlyozta - az, hogy tisztelegjen a történelem kiemelkedő alakjai előtt, és párbeszédet teremtsen a múlttal. A Szejm forgalmas folyosójának falán elhelyezett hét portré kétségtelenül elgondolkodtató, és felidézi azon jeles politikusok emlékét, akik egy nehéz időszakban magukra vállalták a felelősség terhét az újjászületett lengyel állam működésének jogi alapjainak megteremtéséért. - Emlékezni akarunk rájuk, ahogyan emlékezni akarunk azokra a parlamenti képviselőkre is, akik 1919 és 1938 között a Második Köztársaság szejmjében ültek, és azokra, akik a lengyel földalatti állam működése alatt képviselték a törvényhozást" - jegyezte meg a szejm elnöke a kiállítás megnyitóján. - Ugyanakkor ezt a galériát úgy szeretnénk kezelni, mint a Szejm, a Parlament művészetek állami mecénásává válásának kezdetét. Csatlakozunk azon intézmények csoportjához, amelyek ilyen szerepet töltenek be" - mondta a megnyitón Marek Kuchciński, aki reményét fejezte ki, hogy a Szejmben állandó jelleggel elhelyezett műalkotások a politika, a kultúra és a művészet világa közötti, a Pro Publico Bono együttműködésre irányuló kapcsolatra utalnak.
Hét kivételes
A kiállítás a Szejm mind a hét elnökét bemutatja, akik 1919 és 1939 között irányították a Ház munkáját. A képeslapot Wojciech Trąmpczyński, a törvényhozó Szejm elnökének portréja nyitja, aki 1919 és 1922 között töltötte be ezt a tisztséget. Jogászként különös figyelmet fordított az alkotmány elfogadásával, valamint a törvények egységesítésével és kodifikációjával kapcsolatos munkára. Őt Maciej Rataj követte, aki szintén államfő volt (kétszer): Gabriel Narutowicz első köztársasági elnök meggyilkolása után (1922. december 16-22.) és Stanisław Wojciechowski elnöknek a májusi puccsot követő lemondása után (1926. május 15-től június 4-ig). A május utáni időszakban Rataj kísérletet tett a legalizmus helyreállítására, a végrehajtó és a törvényhozó hatalom közötti egyensúly biztosítására és a Szejm szuverenitásának védelmére. Ezután a galéria Ignacy Daszyński képét mutatja be, aki 1928-1930 között a második szejm elnöki tisztségét töltötte be. Daszyński határozottan védelmezte a szejm méltóságát, és igyekezett megakadályozni a jogállamiság megsértését, amiért a "demokrácia marsallja" becenevet kapta. A következő képen a szejm harmadik ciklusának elnöke, Kazimierz Świtalski látható, aki 1930-ban foglalta el tisztségét, és öt évig töltötte be azt. Határozottan támogatta az 1935-ben elfogadott áprilisi alkotmányt és az új választási törvényt. Az ötödik és a hatodik portré viszont a 4. ciklus marsalljainak képeit mutatja. Stanisław Czár 1935-től 1938-ban bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a tisztséget. Politikai tevékenységének utolsó éveiben arra törekedett, hogy növelje a szejm tekintélyét és jelentős cselekvési szabadságot biztosítson számára. Őt Walery Sławek követte, aki 1938 júniusától novemberéig töltötte be ezt a tisztséget. A portrégaléria Wacław Makowski portréjával zárul, aki 1938 és 1939 között az V. szejm elnöke volt, és aki a szejm utolsó ülését vezette, miután a hitleri Németország megszállta Lengyelországot. A Szejm ülésére 1939. szeptember 2-án került sor.
A művészet ereje és halhatatlansága
A Második Lengyel Köztársaság marsalljainak portréit bemutató galéria létrehozásának fő gondolata az volt, hogy minden egyes képmást más-más lengyel művész fessen. Ez lehetővé tette, hogy egyedi festményeket hozzanak létre, amelyek a nemzeti műalkotások gyűjteményét alkotják. A feladat elvégzésére hét festőt bíztak meg. Ezek voltak: Antoni Cygan, Janusz Szpyt, Wieńczysław Pyrzanowski, Łukasz Zedlewski, Stanisław Baj, Stanisław Chomiczewski és Ryszard Kalamarz. Antoni Cygan, aki Wojciech Trąmpczyński marsall képmásának megalkotásáért felelős, hangsúlyozza, hogy a művészet - ebben az esetben a festett portré - rendkívüli erővel rendelkezik ahhoz, hogy feltámassza és halhatatlanná tegye az örök emlékezetre érdemes történelmi személyiségek képmásait. A művészet, ellentétben a fotográfiával, teret ad a múltban történtek mélyebb és mélyebb értelmezésének. Az a tény, hogy minden portrét más-más művész festett, szintén kellő egyéniséget kölcsönöz a festményeknek. A festészeti alkotásokat felidéző művészek nem titkolják, hogy az ábrázoltak lenyűgözik őket. A marsallok tulajdonságai közül különösen a rendkívüli erő és a karizma tűnt fel. - Valami felkeltette az érdeklődésemet. Számomra ő egy élő személy volt, nem egy fénykép, hanem valaki, akivel már találkoztam. Elkezdtem olvasni róla. Józef Piłsudski közeli munkatársa volt, nem mutatkozott, inkább a háttérben dolgozott" - így jellemzi Kazimierz Świtalski-t Wieńczysław Pyrzanowski festőművész. Néhány művész esetében a személyes problémák is fontos szerepet játszottak. Ilyen kérdéseket említ többek között Antoni Cygan, a Wojciech Trąmpczyński portréjának szerzője. - Ő egy különleges személyiség, az újjászületett Lengyel Köztársaság első marsallja. Megvan a maga előkelő helye a történelemben" - hangsúlyozza a katowicei Képzőművészeti Akadémia rektora.
Kihívások és nehézségek
A marsallok festménygalériájának létrehozása egyedi, de egyben sajátos feladat volt. A festmények alkotóinak nagy volt a felelőssége. Egy portré mindig sok nehézséggel jár, mind technikai, mind pszichológiai szempontból. Lényege nem csupán a fizikai hasonlatosság megadása, hanem az is, hogy mélyen behatoljon az ábrázolt személy belső igazságába, és feltárja azt. Nem minden festő kap megbízást a lengyel marsall történelmi portréjának elkészítésére, ezért az érintett festők egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy ez egy különleges esemény volt számukra. A teremtés aktusát intenzív előkészület előzte meg. A művészek mindegyike sok órát töltött a rendelkezésre álló archív anyagok böngészésével és elemzésével, ami lehetővé tette számukra, hogy a lehető legjobban megismerjék az ábrázolt figurákat. Antoni Cygan hangsúlyozza, hogy számára a legfontosabb az volt, hogy megismerkedjen a fotódokumentációval. - Igyekeztem úgy megközelíteni, hogy mindegyikükben olyan egyedi vonásokat kerestem, amelyeket a legfontosabbnak tartottam a figura testiségének megragadásához" - emlékszik vissza a művész, aki szokatlanul erős és erőteljes személyiséget vett észre Trąmpczyński marsallban. Ez a személyéből áradó energia lett a kulcsa a festői képmás megalkotásának. Sajnos az is előfordult, hogy a forrásanyagok szűkösek vagy elégtelenek voltak. Ezt Stanisław Chomiczewski is megemlíti, aki hangsúlyozza, hogy örömmel vállalta a feladatot, bár a szűkös ikonográfia miatt nem volt könnyű. Néha az is előfordult, hogy amit sikerült megszereznünk, hiányos információkat tartalmazott. - A fotók nagyon különbözőek. Néhányan, különösen a hivatalosak, nagyon ügyesen leplezték a hibákat és hiányosságokat" - emlékszik vissza Łukasz Zedlewski, a Stanisław cárról készült portré szerzője. Wieńczysław Pyrzanowski, Kazimierz Świtalski portréjának szerzője a régi, két világháború közötti fényképezéssel kapcsolatos problémákra utalva hangsúlyozza, hogy hiányzik a festő számára legfontosabb információ, a szín. Véleménye szerint a fekete-fehér fényképek nagyon is korlátozzák a múlt teljes megértését. A művész rámutat arra, hogy nagyon nehéz megtippelni például a marsall szemének színét, ami - mint hangsúlyozza - jelentős szerepet játszik a mű művészi megítélésében. A nehéz feladat ellenére valamennyi festő megfelelt a kihívásnak, és nagy odaadással egy "élő" és rendkívül fontos portrégalériát hozott létre. A vállalkozás sikerét különösen jól mutatja, hogy a portrék a szejm szószólóinak élő leszármazottai, vagyis a legszigorúbban ítélkező emberek szemében is rendkívül vonzónak bizonyultak. A Szejm folyosó minden látogatója egyetért abban, hogy a portrégaléria fontos és egyedülálló hely.
Justyna Stasiek-Harabin, A második lengyel szejm marsalljainak portréinak galériája, A művész és a művészet, 29. szám, 2019
Fotó: Rafał Zambrzycki/ KS
Marek Kuchciński megnyitotta a második lengyel szejm marsalljainak szentelt galériát.
