Mindannyiunknak egy erősebb Európára van szükségünk. Ennek az erőnek azonban a tagállamok közötti egészséges kapcsolatokból, a nemzeti különbségek, a kulturális különbségek és a politikai sajátosságok tiszteletben tartásából kell származnia. Nem az államok, hanem az erős országok és nemzetek építhetik fel a versenyképes, biztonságos és bölcs Európai Uniót.

December elején Martin Schulz, az SPD elnöke nyilvánosságra hozta elképzelését, amely szerint az Európai Uniót 2025-re az Európai Egyesült Államokká alakítanák át. Ez nem ésszerű ötlet. A tagállamokból számos bizonyíték érkezik ellene. Aggaszt, hogy a mindennapi politikai viták során ahelyett, hogy beszélgetnénk, barikádokat építünk, és a saját nézeteinkbe burkolózunk. Ma ezt a bebetonozódást, ezt az elszigetelődést a nemzetállamok támogatóinak tulajdonítják.

Martin Schultz visszamegy a történelembe. Elmondja, hogy pártja közel 100 évvel ezelőtt javasolta először az Európai Egyesült Államok létrehozását. A Német Szociáldemokrata Párt 1925-ben elfogadott Heidelbergi Programjának egyik bekezdésére hivatkozik. Ez a vita azonban sokkal régebbi, és érdemes még messzebbre visszamenni, hogy lássuk, a lengyelek is hozzájárultak a változás irányairól szóló vitához.

Ezen a ponton eszembe jut Wojciech Bogumił Jastrzębowski 1831. május 3-i, "Wolne chwile żołnierza polskiego, czyli myśli o wiecznym pokoju między narodami ucywilizowanych" című dokumentuma. Lényeges része volt az európai alkotmány. Jastrzębowski értekezésében arról írt, hogy Európa különböző nyelvű, de ugyanazon általános politikai elvek alá tartozó nemzetek szövetsége. Jastrzębowski számára, aki akkoriban fiatal tudós volt és a novemberi felkelés résztvevője, fontos volt a nemzeti különbségek megőrzése. Az egyesülésről mint a béke esélyéről írt. Az ő víziója részben utópisztikus volt, és nehéz ezt most nyíltan a modern világ jövőjéről szóló vita témájaként megfogalmazni. Az azonban világos, hogy a lengyelek már a 19. századi függetlenségi harc idején is egy tágabb értelemben vett jóban, a kontinens jövőjében gondolkodtak, és nem csak a véres harcokban a felosztóktól elrabolt saját tulajdonukban.

Nem kell tehát csak a nyugat-európai országok által idézett történelmi példákat használnunk, amelyek gyakran próbálnak olyan narratívát bevezetni, amely korlátozza a vitázók hangját, emlékeztetve őket arra, hogy a saját néphez, a hagyományokhoz, a mássághoz való ragaszkodás évszázadok óta forrón vitatott téma.

Az sem igaz, hogy Lengyelország egyedül áll az EU megváltoztatására irányuló javaslataival. Érdemes megemlíteni például a Németországban folyó vitát. Martin Schulz szavait Wolfgang Schaeuble, a Bundestag elnöke bírálta: "A hihetetlenül gyors és mélyreható változások idején az emberek mindenütt Európában szükségét érzik annak, hogy megvethessék a lábukat a nemzeti-állami hagyományban". - A CDU politikusa a Tagesspiegelnek adott interjúban kifejtette.

Ez azt mutatja, hogy a lengyel hang fontos a nemzetközi vitában. Egyetértek azzal, amit Wolfgang Schaeuble mond arról, hogy hiba megfosztani az embereket a biztonságérzetüktől és a nemzeti kötődésüktől. Egyetértek azzal, hogy Európának erősebbnek kell lennie és változnia kell, de nem a nemzeti identitás rovására.

Úgy tűnik, hogy ez a vita nagyon élesen jelenik meg a médiában. Határozott nyilatkozatokat, figyelmeztetéseket és fenyegetéseket tartalmaz. Valójában a parlamenti diplomáciának köszönhetően egyre jobban tudunk kommunikálni. Nem az Európai Parlamentben, hanem a nemzeti parlamentek szintjén. Ez a diplomácia kevésbé látványos, de nagyon fontos formája. A viták és tárgyalások lefolytatásának ez a módja jelenleg nem vonz olyan sok kamerát, és talán ezért van itt nagyobb esély a saját igények nyugodt megvitatására és a nézetek őszinte kifejtésére. Nem szabad elfelejteni, hogy a törvényhozási kamarai választásokon magasabb a részvétel, és a nemzeti parlamentekben alakulnak ki egy ország külpolitikájának alapjai.

Ma azt mondhatom, hogy az Európai Unió jövőjéről szóló vita képe sokkal teljesebb, ha lecsillapítjuk az érzelmeinket, és a diplomáciát szélesebb és mélyebb értelemben vizsgáljuk. Schulz elképzelése az Egyesült Államokról nem új keletű, és még mielőtt az SPD megszólalt volna róla, már akkor is vita volt a politikusok, filozófusok és tudósok között. Az egyesült államok ereje nem lehet a nemzetek gyengesége. A lengyelek nehezen értik meg (és joggal), hogy a függetlenségért folytatott többéves küzdelem után egy nagy politikai struktúrában egy állam leszünk a sok közül. Mi inkább egy független, komplexummentes lengyel nemzet pozíciójából veszünk részt a nemzetközi vitákban.

 Marek Kuchciński

Angol változat:

http://www.sejm.gov.pl/Sejm8.nsf/v4Komunikat.xsp?documentId=B97E4A8C8D814EF9C125820C0042DF09&lang=EN