(23.06.2022)
Négydimenziós világban élünk. A három dimenzió a térhez kapcsolódik. Az egyik az időre vonatkozik. A változó határok kérdése, országaink létezése vagy nem létezése a térképen már régen eldöntötte azt a tényt, hogy sehol sem érezzük jobban ezeket a vektorokat a fejünkben és, úgymond, a bőrünkön keresztül, mint Közép-Európában. Érzékeljük, ha a történelem felgyorsul. Az alábbi cikk négy olyan személy munkája, akik az évek során hozzájárultak és hozzájárulnak a négy visegrádi ország munkájához.
Mi egy olyan generációhoz tartozunk, amely mindent megtett a demokrácia, a polgári szabadságjogok és a szabad piacgazdaság megteremtéséért. Az ukrajnai háború egész Európában megzavarta a természetes fejlődési folyamatokat. Ezért tartjuk kötelességünknek, hogy beszéljünk a jelenlegi helyzetről és a jövőről. Bár az országaink által népeink érdekében folytatott politikák nem mindig voltak, nem mindig vannak és valószínűleg a jövőben sem lesznek mindig összeegyeztethetőek, egyhangúlag elítéltük Oroszország Ukrajna elleni agresszióját. Országaink olyan mértékű humanitárius segítséget nyújtottak a háborús erőszak áldozatainak, amely meglepte a világ közvéleményét.
Bár frontországok vagyunk, polgáraink túlnyomó többsége nyugodt maradt, társadalmaink és gazdaságaink pedig jobban megbirkóznak az új kihívásokkal és a háború jelentős költségeivel, mint az Európai Unió legtöbb országa. Az előttünk álló kihívások nagyságrendje sem elhanyagolható.
Tisztában vagyunk a gyengeségeinkkel. Talán azonban eljött az idő, hogy saját erőnk tudatosítására is sor kerüljön. És ez nem csak az Ukrajnából érkező több millió háborús menekültnek nyújtott segítség üteméről és szervezési szintjéről szól. Ami különösen sokatmondónak tűnik, különösen a 2015-2016-os évekre és az azt követő erőfeszítésekre tekintettel, amelyekkel számos nagyobb és tehetősebb uniós ország igyekezett újraosztani a 2 milliós migrációs hullámot és annak megélhetési költségeit.
Az ukrajnai háború növekvő brutalitása mindannyiunkat emlékeztetett arra, hogy Európa nem csupán egy geopolitikai tér, amelyben az egyes államok saját érdekeiket követik. Európa az egység. És ugyanakkor az egyes országok és nemzetek sokszínűségének tiszteletben tartása. Nemzeteink e meggyőződés nevében fejezik ki azt a vágyukat, hogy segítsenek és szolidaritást vállaljanak másokkal. Meggyőződésünk, hogy a keresztény értékek, a természetes jogok, az emberi személy eredendő méltósága, a demokrácia és a véleménynyilvánítás szabadsága optimális teret teremt az élet és a munka számára - az egyén, a nemzet és a társadalom számára. Ez az, ami megkülönböztet minket. Keleten. És egyre inkább a mai Nyugaton is. Ez a meghatározó tényezője annak a sikernek is, amelyet mindannyian elértünk az elmúlt években, Közép-Európa látványos fejlődési ütemének. Ami a GDP növekedésének mértékét illeti - két évtizede a leggyorsabb az EU-ban és az egyik leggyorsabb a világon.
Erős Közép-Európát akarunk egy erős Európában, amely magában foglalja Ukrajna egész területét, valamint a többi országot, amelyek évek óta pályáznak az Európai Unió tagságra. Sok jel utal arra, hogy az Európai Unió erősen meggyengülve kerül ki ebből a háborúból. Ez még fontosabbá teszi, hogy a "felvidéki város", Vyšehrad - Visegrádnak , a közép-európai együttműködés szimbólumának, vállalnia kell a felelősség terhét az Európai Unió jövőjéért. A "szabad a szabadokkal, egyenlő az egyenlőekkel" elvnek, amely a V-4, a Háromszék és a közép-európai együttműködés más kulcsfontosságú formációinak - mint például a Kárpáti Európa - együttműködését vezérli, az Európai Unióban is feltétel nélkül érvényesülnie kell. Egy olyan szervezet, amelynek - nevének és alapító atyáinak eredeti szándékának megfelelően - egyszerre kell páneurópai egységnek és uniónak maradnia.
Másodszor, nem lehet szemet hunyni a NATO-segélyek szerepe előtt, és nem lehet szemet hunyni a NATO-segélyek szerepe előtt, beleértve különösen a régió legerősebb hadseregének - az ukrán hadseregnek - nyújtott amerikai segélyeket. A következtetés? Megőrizni országaink szabadságát és szuverenitását. Az Észak-atlanti Szövetségnek nincs ésszerű alternatívája. A NATO, akárcsak maga az EU, nem lehet és nem is lehet a béke puszta fogyasztója. Meg kell maradniuk a teremtőjének.
Harmadszor, itt az ideje, hogy reálisan és hatékonyan megtanuljuk - a még előttünk álló kihívásokat és szükségleteket is figyelembe véve - "pénzzé tenni" a közép-európai államok (nem csak a V-4-ek) békés és felelős politikáját. Egy olyan politika, amelynek haszonélvezői azok az államok is lesznek, amelyek vezetői ma már hosszú távon Európa egészének érdekeit látják. A konszenzus és a szorosabb együttműködés elérhető közelségbe került.
Az alternatíva egy másik világ, a divide et impera zászlaja alatt. Ez utóbbi kopogtat, vagy inkább áll a küszöbünkön.
Premier Jan Figiel, volt alelnök, európai biztos, Szlovákia
Beszélő Marek Kuchciński, A lengyel szejm külügyi bizottságának elnöke.
Miniszter Németh Zsolt, Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Magyarország
Premier Alexandr Vondra, EP-képviselő, Cseh Köztársaság.
*A cikk egyidejűleg megjelenik a mandiner.hu; konzervativnynoviny.cz; wpolityce.pl; postoj.sk oldalakon.
