40 évvel ezelőtt, szeptember 23-án alakult meg a Munkavédelmi Bizottság. A radomi és ursuszi munkások kommunista hatóságok általi elnyomásával szembeni ellenállásként jött létre. Fő célja az volt, hogy jogi, pénzügyi és orvosi segítséget nyújtson az üldözött munkavállalóknak és családjaiknak.  

1976 szeptemberében Antoni Macierewicz és Piotr Naimski, Jan Józef Lipski és Jacek Kuroń támogatásával végül egy nagyobb csoportot győzött meg a bizottság létrehozásának ötletéről. A KOR alapító tagjai fiatalok, értelmiségiek voltak, akik számos találkozóval és megbeszéléssel készültek erre a mozgalomra: Jerzy Andrzejewski, Stanisław Barańczak, Ludwik Cohn, Jacek Kuroń, Edward Lipiński, Jan Józef Lipski, Antoni Macierewicz, Piotr Naimski, Antoni Pajdak, Józef Rybicki, Aniela Steinsbergowa, Adam Szczypiorski, Jan Zieja atya és Wojciech Ziembiński. Ahogy Piotr Naimski mondta, az a gondolat vezérelte őket, hogy jHa ez a kommunista rendszer nem bukik meg, nem jön létre független Lengyelország.. A KOR követelte, hogy a PRL hatóságai adjanak amnesztiát az 1976. júniusi tüntetéseken való részvételért elítélteknek, engedjék dolgozni az elnyomottakat, hozzák nyilvánosságra az elnyomás teljes mértékét, büntessék meg a tüntetőkkel szembeni törvénysértésben bűnösöket, és állítsanak fel egy parlamenti bizottságot, amely kivizsgálja és nyilvánosan nyilvánosságra hozza a hatóságok által a fenti eseményekkel kapcsolatban elkövetett törvénysértéseket. A KOR támogatta az üldözötteket és családjaikat. Jogi, pénzügyi és orvosi segítséget nyújtott nekik. Antoni Macierewicz a "...hogy egész életével szolgáljon... A Munkásvédelmi Bizottság ismeretlen története" című kiadványban említi: Sok energiát emésztettek fel a rutinszerű, mindennapi tevékenységek, mint például az ügyvédekkel való találkozók, a perek előrehaladásáról való tájékozódás, az elnyomott munkások új címének megszerzése. Feltételeztük, hogy diszkrét módon segítünk - nem mondom, hogy titokban, mert nem ez a lényeg, de diszkrét módon. Az elképzelés az volt, hogy zsilipet hozzanak létre a magát nyíltan ellenzékinek valló politikai környezet és maga a segélykampány között. [...]

A kommunista hatóságok üldözték a KOR aktivistáit; mert segítettek az embereknek, megakadályozták, hogy részt vegyenek a bírósági tárgyalásokon, kirúgták őket a munkahelyükről, internálták és megverték őket. Ezek az elnyomások az értelmiség és a politikusok nemzetközi tiltakozását váltották ki.

1979 októbere, Varsó, Lengyelország. A Munkásvédelmi Bizottság tagjainak éhségsztrájkja a Szent Kereszt templomban, elöl balról: Antoni Macierewicz, Adam Michnik, Stanisław Małkowski pap, Jacek Kuroń, Kazimierz Woycicki, hátul: Konrad Bieliński, Mariusz Wilk, Kazimierz Janusz. Fotó: Janusz Krzyżewski/ Ośrodek KARTA

Alul: Antoni Macierewicz (jelenleg nemzetvédelmi miniszter) és Piotr Naimski (a miniszterelnöki kancellária államtitkára).

Ma, a KOR megalakulásának 40. évfordulóján a lengyel parlament elfogadott egy állásfoglalást, amelyben köszönetét fejezi ki a bizottság alapítóinak és aktivistáinak, valamint minden lengyelnek, aki támogatta a bizottságot.

- Ma sok lengyel számára - mind azok számára, akik emlékeznek a kommunista valóságra, mind a harmadik köztársaságban született nemzedék számára. - A KOR a lengyel függetlenségi törekvések és a szovjet uralom alóli felszabadulás történetének egy szép lapja. - írta az állásfoglalást.