A nagy Szolidaritás mozgalom, amely II. János Pálnak a varsói Zwycięstwa térről elhangzott felejthetetlen felhívására válaszolt, és megváltoztatta "e föld arculatát", a városban, a nagy ipari üzemekben született, de kezdettől fogva felölelte a lengyel vidéket, amely a kommunizmus idején szocialista kísérleteknek volt kitéve" - olvasható a Gazdák Szolidaritása 1980-1989 című könyvben. "A szolidaritás országos felkeléssé vált, amely minden szakmai és társadalmi kört felölelt, beleértve a gazdákat, akkor még egyéni gazdálkodóknak nevezték őket, akik a leghosszabb ideig küzdöttek azért, hogy önálló szakszervezetek jöjjenek létre.

A szerzők azt írják, hogy míg a Szolidaritás szolidaritás volt - városi, vörös, "nagy" -, addig a zöld, "kis", vidéki, paraszti, földműves Szolidaritás az 1980-1981-es 16 év "karneválja" alatt a szabadság területének kiszélesítésében, a hadiállapot bevezetése után kihalófélben lévő rendszerrel szembeni ellenállási szándék fenntartásában játszott szerepet az egyház segítségével, valamint a Kerekasztalnál kezdeményezett politikai változásokban.

A demokráciáért, a hazafiságért és a lengyel vidék egyetemes egyházához való ragaszkodásért folytatott küzdelmet Kuchciński marsall hangsúlyozta. Az NSZZ Indywidualnych Rolników "Solidarność" 35. évfordulójának megünneplése alkalmából tartott beszédében felidézte, hogy sok nagy lengyel beszélt arról a nagy teherről, amely a lakosságon nyugszik, a nemzeti identitás és az emberi méltóság építésének felelősségéről. Beszélt a totalitarizmus elleni védekezésről is, valamint arról a támogatásról és menedékről, amelyet a lengyel vidék nyújtott a második világháború alatt, például a kitelepített katonáknak.

Kuchciński marsall virágot helyezett el Stefan Wyszyński bíboros emlékművénél, aki nagyban hozzájárult a Szolidaritás ügyének sikeréhez, Józef Piłsudski marsall emlékművénél, aki nagyra értékelte a vidék hatalmas szerepét a Lengyel Köztársaság újjáépítésében és a lengyelség megőrzésében, valamint az Ismeretlen katona sírjánál.

- A lengyel vidék nélkül nem lett volna lehetséges országunk tisztességes fejlődése, és a mezőgazdasági szolidaritás aktivistái nélkül az első részben szabad szejm- és szenátusi választásokon elért győzelem sem lett volna lehetséges. - hangsúlyozta a házelnök. - Szeretnék köszönetet mondani a Mozgalom szociális tevékenységeiért, a Szolidaritás Szakszervezet létrehozásáért és azért, hogy az elmúlt 35 év viharos történelmén keresztül vezette ezt a szervezetet. Tisztelettel adózom mindazoknak a gazdáknak és parasztoknak, akik áldozatot hoztak a Lengyel Köztársaságért, akik harcoltak érte, akik életüket adták, akik emigrációba kényszerültek, de akik nem adták fel... Remélem, hogy Lengyelország nem felejt el benneteket... - állapította meg.