1808. november 30-án a császári gárda 1. lovasezredének lengyel 3. osztagának a spanyolországi Somosierra-hágón (Samosierra) végrehajtott támadása megnyitotta Napóleon előtt az utat Madrid felé, és lehetővé tette számára a spanyolországi hadjárat folytatását.
A Napóleon által 1807 őszén a Pireneusi-félszigeten indított háború célja az volt, hogy Portugáliát és Spanyolországot francia uralom alá vonja, és ezeket az országokat bevonja a kontinentális blokádrendszerbe, amely megtiltotta a kereskedelmi kapcsolatokat Nagy-Britanniával. Ez a konfliktus hosszan tartónak és pusztítónak bizonyult. 1808-ban Spanyolországban nagy nemzeti felkelés tört ki a francia megszállás és a királynak kiszabott Bonaparte József ellen.
A francia erők északkelet felől tervezték megtámadni a fővárost, az Ayllon-hegységen keresztül. Ezen az útvonalon a felkelők utolsó védelmi pontja a Somosierra-hágó volt, ahová egy keskeny, kanyargós úton lehetett eljutni, amely lehetővé tette a spanyolok számára, hogy kényelmesen lőjék az ellenséget. A felkelők parancsnoka, Benito San Juan tábornok 16 ágyúval rendelkezett, amelyeket négy ütegre osztott, és 2,5 km-es távolságban telepített, így a hágóhoz vezető útvonal nagy részén tudott tüzelni. Az ágyúkat mintegy 120 tüzérrel látták el, akiket mintegy 8000 gyalogos támogatott a védelmükben.
November 29-én egy 40 000 fős francia hadsereg, köztük lengyel erőkkel, elérte a Somosierra-hágó közelében fekvő Boceguillas városát, ahol a császár megkapta a felderítés eredményeit.
A tüzérségi és puskatűz ellenére a Cheval Legerek egy merész rohamnak köszönhetően három spanyol ágyútöltényt legyőztek.
November 30-án reggel három francia gyalogezred hat ágyúval állt a hágó bejáratánál. A felderítésre küldött lovas lövészek a lövések hatására gyorsan visszavonultak.
Az elhúzódó ködnek köszönhetően a gyalogságnak sikerült egy kicsit beljebb jutnia a hágó területére, de az időjárás javulása újabb erős spanyol tüzet tett lehetővé. A császár ekkor utasított egy lengyel századot, amelyet Jan Leon Kozietulski ezredes irányított, hogy támadja meg a felkelő ütegeket. A korábban felderítésre küldött lengyel szakaszok egyikének hiánya miatt a lengyel század erői megfogyatkoztak. Néhány francia parancsnok tiltakozott a bevetésük ellen, de a császár megismételte a támadási parancsot.
A tüzérségi és puskatűz ellenére a Cheval Legerek egy merész rohamnak köszönhetően három spanyol ágyútöltényt legyőztek.
A megtizedelt egységnek maradt egy utolsó szakasza, amelyet spanyol gyalogsággal meglehetősen erősen megtöltöttek. A támadás során a lengyelekhez csatlakozott a korábban felderítésre küldött Andrzej Niegolewski főhadnagy parancsnoksága alatt álló egység. A lovasok elfoglalták a negyedik üteget, de már erejük végén jártak. Ezután a császár lovas lövészekkel és gyalogsággal támogatta őket, akiknek támadása menekülésre késztette a felkelőket. A lengyelek üldözőbe vették őket, és elfoglalták a néhány kilométerre fekvő Buytrago városát, ahol végül szétverték a spanyol erőket, sok foglyot ejtve és hadifelszerelést szerezve. Közben a franciák elfoglalták a hágót és a közeli hegycsúcsokat.
Napóleon nagyra értékelte a lengyelek harcát, többek között a Becsületlégió Keresztjével tüntette ki a sebesült Niegolewski hadnagyot. Mindazonáltal a csata után kiadott spanyol hadseregközlönyben a császár, bár dicsérte a lengyeleket, a fő érdemet a francia csapatoknak tulajdonította, és a rohamot lengyel-francia győzelemnek nevezte.
A Somosierra-hágó elleni támadás után a lengyel oldalon az összes veszteség 54 halottat és sebesültet tett ki. A spanyolok valószínűleg elvesztették ágyúszemélyzetük nagy részét, míg mintegy 3000 katona fogságba esett. A hágó meghódítása megnyitotta az utat Madrid felé a franciák előtt, és hozzájárult Spanyolország végleges meghódításához.
history.pl
PAP
