1569. január 10-én a lublini kastélyban a szejm megkezdte a lengyel-litván unió megkötését megelőző üléseit, amely egy geopolitikai nagyhatalmat hozott létre.

A fent említett szejm célja a Korona és a Litván Nagyhercegség végleges egyesítése volt. A lublini unió két ország, a Korona és a Litván Nagyhercegség közötti megállapodás volt, amely egy új államot, a Két Nemzet Köztársaságát hozta létre. Ez a törvény különbözött a korábbiaktól, mivel teljesen eltérő feltételek mellett egyesítette a két államot. Hazánk történetében eddig a személyi unióval foglalkoztunk (megszakítással az 1440-1447-es és az 1492-1501-es években), azaz az uralkodó személyén keresztül megvalósuló államszövetséggel. A Lengyel-Litván Nemzetközösség létrehozásához vezető út nem volt könnyű, mivel Zygmunt Augustnak hosszú éveken át kellett harcolnia az unió ellenfeleivel, élükön Mikołaj "Czarny" Radziwiłłal. Csak 1565-ben bekövetkezett halála gyengítette meg az unió ellenzőinek táborát, amely így elveszítette karizmatikus vezetőjét.

Az unió végleges aktusában mindkét fél 1569. június 29-én állapodott meg. A lengyelek és a litvánok egyesülési aktusokat cseréltek. Az eskütételre 1569. július 1-jén került sor. Mivel a litvánok a lengyel szenátusba léptek, nemcsak az unióra, hanem a korona iránti hűségre is fel kellett esküdniük. Úgy döntöttek, hogy az új államnak közös uralkodója, parlamentje, pénzneme, kül- és védelmi politikája lesz. Külön maradt a kincstár, a hivatalok, a hadsereg és az igazságszolgáltatás. Közös általános szejmet hoztak létre, amelynek helyszínéül Varsót választották. A képviselőház 114 koronai és 48 litvániai képviselőből állt. A szenátus viszont 113 koronai és 27 litvániai szenátorból állt.

forrás: historkon.pl

festmény: Jan Matejko "Lublini unió"