Az irodalomnak és a művészetnek egyesítenie kell a nemzeteket. A Lengyel Korona és a Litván Nagyhercegség soknemzetiségű kultúrája egyértelműen regionális, de közös is volt. A lublini unió nagyhatalmat hozott nekünk Európában, de ebben a szimbiózisban megőriztük identitásunkat, semmit sem bitoroltunk, semmit sem erőltettünk, és az Európai Unió eszméinek egyfajta korai jegyzőkönyvét alkottuk" - mondta tegnap Kristina Sabaliauskaite író, művészettörténész a Két Nemzet Díj átadásának ünnepségén. Felszólalt, és azt mondta, hogy a Litván Nagyhercegség nyelvén fog beszélni, és ő... lengyelül beszélt. Ennek oka, hogy a 16. század közepétől kezdve ez volt "a bojárok, nemesek, hivatalnokok és az udvar közös érintkezési nyelve". Természetesen a 17. század végéig a "törvényes hivatalos" nyelv a ruszin (óbelorusz) volt. Ezután a lengyel váltotta fel, és egészen a harmadik felosztásig használták).

A lengyel és a litván nemzet kulturális együttműködése terén elért kiemelkedő eredményekért járó díjakat a Lengyel Köztársaság Szejmjének és Szenátusának parlamenti közgyűlése, valamint a Litván Köztársaság Szejmje ítélte oda. A díjazottak között volt Jan Malicki történész, a Varsói Egyetem Kelet-európai Tanulmányok Központjának igazgatója, aki az 1980-as években ellenzéki aktivistaként a metropoliszközi térséggel foglalkozó földalatti folyóiratokat szerkesztett, Krzysztof Czyżewski, a Határvidék Alapítvány alapítója és elnöke, valamint Eduardas Piurko fordító és pedagógus.

Szeressük a szabadságot és tartsuk tiszteletben az emberi jogokat. A szeretet, ne a gyűlölet vezesse lépteinket. Hozzunk létre erős kapcsolatokat a szomszédos nemzetek között - ezekkel a szavakkal foglalható össze valamennyi díjazott álláspontja.

MO

Fotó: Olo Zielinski/ Sejm