- Nagy megtiszteltetés, hogy Horvátország függetlenségének 25. évfordulóját ünnepelhetjük.
a Lengyel Köztársaság Szejmjében, a világ egyik legrégebbi intézményében, a lengyel demokrácia szívében" - mondta a kiállítást megnyitó Andrea Bekić, a Horvát Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott lengyelországi nagykövete.

A kiállítás Lengyelország és Horvátország közösségét hangsúlyozza. A lengyelek a nemzetközi színtéren a kezdet kezdetén, a horvátok pedig csak a 20. század végén nyerték vissza szuverenitásukat és jogi szubjektivitásukat. Demokratikus és független államként a Horvát Köztársaság és a Lengyel Köztársaság 1992-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatokat. Ma, a 21. század második évtizedében, viharos történelmük során a lengyelek és a horvátok ismét egyazon állam-jogi közösség határain belül találják magukat. - Olyan Európai Unió, amelyben egyenlő nemzetek és államok vesznek részt önkéntes és demokratikus alapon.

A kiállítás megnyitóján Marek Kuchciński, a szejm elnöke is kiemelte az országaink közötti hasonlóságokat:

- Először is, összeköt bennünket az egész régió történelme. A 14. században még közös uralkodónk is volt, Anjou Lajos, aki a lengyel, a magyar és a horvát korona uralkodója volt.

- Másodszor, a történelmünkben van egy nagyon hosszú unió - Lengyelország Litvániával és Horvátország Magyarországgal - és egy kommunista uralom a második világháború után. Míg az unió megítélése a lengyel és a horvát tudatban eltérő, a kommunizmusról alkotott vélemény mindkét esetben megegyezik - a kommunizmus kegyetlen tapasztalat volt a lengyelek és a horvátok számára.

- Harmadszor, a 19. század második felében a lengyel és a horvát nemzetépítés folyamata egy időben jelentősen felgyorsult. A katolicizmus, az egyetemes egyház, az irodalom és a nemzeti nyelv kivételes szerepet játszott benne.

- Negyedszer, a parlament Lengyelország és Horvátország történetében egyedülálló státusszal rendelkezik. A késő középkorban a lengyelországi Szejm és a horvátországi Sabor lett a politikai közösség, az úgynevezett államok és az államainkat alkotó valamennyi ország képviselete. Mindkét országban magas szintű politikai és jogi kultúra alakult ki a parlament és a parlamentarizmus intézménye körül. A 19. és 20. században viszont a saját parlamentjük visszaállítása fontos politikai követeléssé vált, egyfajta előjátékként először a függetlenség, majd a szuverenitás felé.

A történelem közös elemei, a hasonló értékekhez való ragaszkodás jó alapot jelentenek a jövő számára. Kuchciński marsall beszélt az országaink közötti erős politikai és katonai szövetségre irányuló törekvésekről.