A "Kárpátok Európája" konferencia, amelyet hagyományosan a Lengyel Köztársaság Szejmjének védnöksége alatt - nemcsak a Kárpát-medencei országok, hanem a tágabb értelemben vett Közép-Európa parlamentjeinek és intézményeinek együttműködésével - rendezett XXXIII. Eredetileg Ukrajnában - a Keleti-Kárpátokban, a Fekete-hegység közelében fekvő Jaremczben - tartották volna, de a háború meghiúsította ezeket a terveket. Így találkozunk a vendégszerető és gyönyörű Krasiczynban.

Ha visszatekintünk, és egy pillanatra visszatérünk akár azokhoz az időkhöz is, amikor a kereszténységet Közép-Európában Lengyelország, Kijevi Rusz, Magyarország vagy Csehország fogadta be, láthatjuk, hogy minden következő nemzedékben és évszázadban számos példát találunk arra, hogy ezen országok kiváló emberei a politikai viták, az eltérő uralkodói érdekek és a különböző vallások ellenére is együttműködtek, példákat láthatunk az Európánkhoz kapcsolódó jelentős körülményekre és eseményekre, amelyek különleges és egyedi vonásokat adtak, és amelyeket már sokszor leírtak. Ezek között vannak olyan jellemzők, amelyek még a közép-európai együttműködést is ösztönzik, és amelyeket érdemes ma felidézni.

Közép-Európát továbbra is megosztják a határok. Nem messze innen, mintegy tucatnyi kilométerre van az Európai Unió határa. A gondviselésnek és az embereknek - lengyel, magyar, szlovák, cseh, litván, lett, lett, észt, román vagy bolgár politikusoknak - köszönhetően ezek az országok 2004 óta, de legkésőbb 2007 óta az Európai Unió részei. Így kerültünk ki Moszkva befolyási köréből. Mások azonban még mindig benne vannak. Békében építettük újjá államainkat, megszilárdítva függetlenségünket a belső és az EU-n belüli vitákban - ahogy én fogalmaznék. Ukrajnában rendszeresen folynak harcok. Ezért a mai konferenciánkat nagyrészt az ukrajnai háborúnak és annak minden következményének szenteljük.

Ma, május 13-án Krasiczynban is találkozunk egy fontos évfordulón. Pontosan 150 évvel ezelőtt nyitották meg az első vasútvonalat, és Przemyślből Chyrówba, majd onnan Budapestre indult személyvonat. Akkoriban még nem volt uniós határ, így szabadon lehetett utazni Chyrówba és azon túlra: Romániába, Magyarországra és így tovább. Ezért találkozunk nemzetközi szinten, hogy a szomszédsági együttműködésről, a nemzetek közötti együttműködésről is beszéljünk, hogy megkeressük azt, ami összeköt bennünket és kölcsönösen megerősít bennünket. Szeretnénk megosztani gondolatainkat és benyomásainkat. Ne feledjük, hogy amikor a jelenről beszélünk, akkor a jövőről is beszélünk és gondolkodunk.

A konferencia egyes eseményei vagy témái nagyon fontosak, mások fontosak, megint mások pedig kissé hagyományosak lesznek. Mindig beszélünk az infrastruktúráról, valamint az európai alapokról. Ukrajna átalakulásáról és újjáépítéséről azonban most először fogunk beszélni (konferenciánkat egy ennek szentelt panelbeszélgetés zárja majd). Konkrét tervek is bemutatásra kerülnek a jövőbeli átalakításokra vonatkozóan.

A Collegium Carpathicum projektről új módon fogunk beszélni. Beszélni fogunk Kárpát-Európa sokszínűségéről, a civilizációs útvonalakról is, amelyek a legfontosabbak számunkra, mert úgymond összekötik nemcsak Keletet és Nyugatot, hanem Északot és Délt is.

És mindezt a Kárpátok vidékén, a gyönyörű sokszínűség régiójában, amely nemcsak nagy természeti gazdagságot, gazdag állat- és növényvilágot, hanem az emberek és bátor gondolataik egyedülálló gazdagságát is magával hozza. Olyan emberek, akik a múlt örökségéből gazdagon merítve építik a jövőt: Kárpátalja új identitását a nagy új kihívások idején.

Marek Kuchciński